Perzselő hőségben és ragyogó napsütésben vágott neki a mezőny a Tour of Slovenia első szakaszának, ahol a keskeny, kanyargós utak egyetlen méternyi sík pihenőt sem tartogattak a kerekestársadalomnak. Ez a nap minden volt, csak nem egy klasszikus, könnyed mezőnyhajrára kihegyezett sprinterszakasz: a folyamatos le-föl tempó és a fojtogató meleg alaposan próbára tette a lábakat. A szakmai stáb terve egyértelmű volt a csapatkocsiból: Niki kivételével mindenkinek szabad kezet adtak a szökésre, miközben neki a mezőnyben kellett kivárnia a végét egy esetleges sprintre. A szökés rendkívül gyorsan kialakult, és a négyfős elmenés hamar két perc feletti előnyt épített ki. Emberünk elképesztően okosan versenyzett elöl, nem pazarolta az energiát, de a részhajráknál résen volt a bonifikációs másodpercekért, a szakasz egyetlen hegyi hajráját pedig a 90 kilométernél magabiztosan megnyerte. Bár a döntő emelkedőn a Red Bull-Bora-Hansgrohe és a Team Bahrain Victorious olyan brutális tempót diktált, ami teljesen szétszaggatta a bolyt, és a szakaszgyőzelmet végül Laurence Pithie (Red Bull-Bora-Hansgrohe) szerezte meg egy lényegesen lekicsinyített csoport élén, a mi küldetésünk teljesült. Igaz, hogy a brutális tempóváltás miatt a sprinterünk leszakadt és nem tudott ott lenzie a végjátékban, a stáb értékelése alapján ez egy fantasztikus eredmény ilyen elit konkurencia mellett, hiszen hibátlan technika mellett két trikót, a hegyit és a fehéret is megőrizhetjük a következő napokra.
Erik párhuzama a Tour de Hongrie hegyi sikereivel
Miután az idei év korábbi szakaszában elhódította a piros hegyi trikót a Tour de Hongrie lankáin, Eriket arról faggattuk, hogyan látja a mostani mezőny erejét a hazai körversenyen tapasztaltakhoz képest:
A mezőnyt nagyon hasonlónak mondanám. Érezhető, hogy a Red Bull-Bora az utolsó nagy tesztjét csinálja itt Szlovéniában a Tour de France előtt. Nagyon erősek, komoly dolog velük egy mezőnyben versenyezni. Így még inkább értékes, hogy két darab megkülönböztetett mezt is sikerült ma megszereznünk Pridallal. Nagyon jól és erősen versenyzett ma: amellett, hogy a szökésben is képviselt minket egész nap, a hegyihajrát is megnyerte, plusz megjött a végén a legjobbakkal. Úgyhogy kiváló első szakaszt sikerült zárnunk.
A következő napokra marad ugyanez a cél: aktívan versenyezni, és minden lehetőséget kihasználni.
Tomas a túledzettségből a szökésbe katapultált
A Tour de Hongrie után Tomas egy hosszabb, versenyek nélküli kényszerpihenőre vonult a túledzettség jelei miatt. Most arról kérdeztük, hogyan sikerült a felkészülése és a regenerációja, és miként reagált a teste a hirtelen jött brutális versenytempóra a sikeres szökés napján:
Szerintem még túl korai bármit is mondani, de mostanra felépültem. Egy komoly edzésblokk után a mai nap valóságos sokk volt a testemnek, különösen a verseny tempója, de valahogy mégis kikötöttem a szökésben. Próbáltam okosan játszani odafent, és nem pazarolni az energiát. Őszintén szólva meglepődtem, hogy bekerültem az elmenésbe; persze terveztük, de nem számítottam rá, hogy ilyen hamar összejön. Nagyon jó volt az időzítésem, és sok szerencsém is volt, de néha ez egyszerűen így alakul.
A barátnőm is itt van gyúróként, ami talán ad egy kis plusz löketet, de semmi rendkívüli. Boldog vagyok, mert ő is boldog, hogy itt lehet, és ennyi :D.
Az interjú pillanatában még nincsenek terveim a holnapi szakaszra. Most csak egy zuhanyra és némi ételre vágyom, aztán majd meglátjuk, hogyan alakítjuk a következő napot.
Fotó: Lippai Marcell