A Visegrad 4 Bicycle Race Grand Prix Poland egynaposa igazi kerékpáros thrillerbe illett, ahol a mezőnyre 165 kilométer és 1274 méternyi szintkülönbség várt Głogów és Grebocice között. A csapatunk taktikája az elejétől működött: a srácok feladata a korai elmenések kontrollálása volt, amit a fiúk remekül meg is oldottak. Amikor a második körben megérkezett az oldalszél és elkezdődött a szélezés, a peloton darabjairi hullott, Niki pedig egy hatalmas hegyi támadással végérvényesen elit csoportra szűkítette az éltubust. Bár az utolsó 60 kilométeren teljesen egyedül maradt a rivális nagycsapatok ellen, hiszen az ATT Investments, a Voster Team és a Kasper crypto4me is több mint négy-négy emberrel ült elöl, Niki valamennyi megindulást hatástalanította. A végén megmutatta, hogy egy külön ligában teker, és egy ellenállhatatlan sprinttel, 44 km/h-s átlagsebességgel behúzta a győzelmet Dominik Neuman (ATT Investments) előtt.
Eközben az Oberösterreich Rundfahrt záró felvonása egy brutális, 3400 méter szintet tartalmazó, 169 kilométeres királyszakasszal búcsúztatta a mezőnyt Stift Aigen-Schlägl környékén. Ideális, napos időben vágtunk neki a távnak, és a tegnapi nappal ellentétben most azonnal sikerült lekövetni az akciókat: Endrédi Máté bekerült egy rendkívül ígéretes szökésbe a nap eleji 7 kilométeres emelkedőn. A szökevények előnye a 6 percet is meghaladta, ami után a hazai körözésre a devo csapatok könyörtelen tempót diktálva utolérték őket. Bár a technika tökéletesen működött, Tóth Márkónak sajnos ki kellett állnia, mert nem érezte jól magát, Erik Fetter pedig az addigi aktív versenyzés után a végére kicsit elkészült az erejével. Michal Schuran hatalmasat ment, hogy pozícióba hozza a srácokat a döntő fal előtt, ahol Galimberti lórúgásszerű támadása után a pofaszél újra összehozta az esélyeseket. A szakaszt végül Dominik Röber (Team Vorarlberg) nyerte meg egy kis csoportos hajrában, 40 km/h-s átlaggal, ám Palumby Zsombor a montis múltjából hozott robbanékonyságát kihasználva egy szórakoztató 7. helyet gurult a technikás kanyarok után.
Niki tiszta dominanciája Lengyelországban
„Ma talán az eddigi legagresszívebb módon versenyeztem. A második kör emelkedőjén egy támadással szétszakítottam a pelotont, így csak egy szűk csoport maradt elöl. Ezután még kétszer indultam meg teljes gázzal, tovább szűkítve a csoportot.
Mindezek után lényegében végtelen számú támadással kellett megbirkóznom az utolsó nagyjából 60 kilométeren. Sikerült mindent kontroll alatt tartanom annak ellenére, hogy egyedül maradtam elöl, miközben az ATT, a Voster és az Elkov-Kasper mind több mint négy emberrel rendelkeztek, ami sokkal könnyebbé tette a dolgukat.
Valóban megszámlálhatatlan mennyiségű támadás volt ma, de úgy éreztem, mintha egy másik szinten lennék, és még mindig volt lábam ahhoz, hogy megnyerjem a sprintet!
Következő verseny: Szlovén kör, utána pedig természetesen az OB!”
Zétény zökkenőmentes visszatérése
„Egész jó napom volt. Végig Nikin volt a fókusz, a terv pedig a szökés kontrollálása volt. Ezt Jani és Csongi végezte az elején, én pedig Veljkoval maradtam volna a végére. A második körben viszont elkezdődött a szélezés; ott még az első csoportban voltunk, majd miután összezártunk, Niki támadott az emelkedőn, és el is ment az elejével. Onnantól kezdve mi már csak követtük hátul az akciókat.
Nem volt rossz visszatérni a versenyzésbe! Tegnap a verseny második körében még éreztem egy kicsi, hogy nem vagyok olyan erős, mint az elsőben, de ma már végig jól éreztem magam, ráadásul ez a pálya jobban is kedvezett nekem.
Most kezdődik a szezon második fele. Úgy tudom, megyek a Szlovén körre, az időfutam OB idén kimarad, szóval teljes fókuszban a mezőny OB lesz, ami ismét hazai terepen, Pannonhalmán lesz megrendezve.”
Zsombi taktikája és bombajó sprintje
„Az utolsó kör elején Michal vissza tudott érni. Ez egyrészt mentálisan volt jó, hogy ott van még valaki velem, másrészt – az utolsó előtti körhöz hasonlóan – segített szépen pozicionálni a legfontosabb pillanatban, közvetlenül a mászás előtt.
Ahogy elkezdtük az utolsó maiszást, Galimberti nagyon durván betámadott; csak a GC-éllovas brazil, meg egy vismás srác tudott vele menni. Az a tempó elég masszív volt, de sejtettem, hogy elöl sem esik jól a triónak. Ráadásul a climb második fele, ami kicsit lankásabb-hullámzóbb volt, pofaszeleles – oldalpofaszeleles részen vezetett, így bíztam benne, hogy ha összedolgozunk, felérhetünk rájuk. Azzal is számoltam, hogy a Quick-Step a GC őrzése mellett egy másik sráccal a szakaszt is el szeretné vinni, mert korábban Bravo, a sárga trikós is beforgott.
Aztán meg is történt, összezártunk. Viszont a hegyből maradt másfél kilométeren folyamatosak voltak a támadások. Mivel ekkor már egyedül voltam, a többi csapat pedig több fővel tekert, így csak követték a megindulásokat és vártam a végét – bármi máshoz amúgy is elégedett voltam már. 😂 A finisben próbáltam a lehető legjobb helyen fordulni az utolsó két technikás kanyarban, aztán pedig all out a célig! Azt hittem, sikerül belökni a bringát a top 5-be, de a 7. hely is bomba. Nagyon jól éreztem magam egész nap, a srácok mind nagyon szépen tették a dolgukat, ahogy megbeszéltük. Hálás vagyok nekik!
Szerencsére a montiból hozott robbanékonyságot sikerült átmenteni, az elmúlt hónapok sprintfelvezetéseiből pedig tudtam meríteni tapasztalatot és kellő agressziót. Ez tegnap és ma is egészen ösztönösen jött, úgyhogy ez elég király.
Szeretném kihasználni a mostani lendületet, úgyhogy remélem, a Tour of Slovenián számít rám a csapat, utána pedig az OB-n indulok legközelebb. Nagyon szép négy nap volt ez a csapattal Ausztriában! 😇”
Máté napja a szökésben
„Aktív napom volt: egy 7 km-es emelkedővel kezdtük a mai szakaszt, ahol el is ment egy elég ígéretes szökés, és szerencsére sikerült belekerülnöm. Majdnem az összes csapatból volt benne egy ember, köztük Feldhoffer Bálint is. Az emelkedő után megállt a mezőny, mivel hátul senkinek sem kellett dolgoznia; egyedül a Vismának nem volt elöl embere, így várható volt, hogy ők fognak majd forogni.
Hat perc felett is volt már az előnyünk, pedig nem mentünk nagyon gyorsan. A nagy létszámnak köszönhetően viszonylag jó volt az egyetértés. Én próbáltam minél kevesebbet elöl lenni, mivel sokan jól álltak összetettben, így nekik sokkal fontosabb volt, hogy hazaérjünk. Elgondolható volt, hogy kitart a szökés, végül azonban a verseny végi első kis körben megfogtak minket.
Innentől Erik, Michal és Zsombi vették át a főszerepet, Zsombi pedig a 7. helyével megkoronázta a napot. Úgy gondolom, szinte tökéletes szakaszunk volt, igazi csapatmunka!
Elégedett vagyok a versennyel. Kicsit fáradt voltam még a Peace Race miatt, de így is viszonylag hasznos tudtam lenni segítő szerepben. Most már jó lesz kicsit otthon lenni és edzeni, a következő versenyeim pedig valószínűleg az OB-k lesznek.”
Fotó: Lippai Marcell
