Kranj városából rajtolva a Tour of Slovenia legfélelmetesebb kihívásával nézett szembe a peloton: a 185 kilométeres királyszakasz 3743 méternyi vertikális mászást tartogatott a mezőnynek. Az időjárás elképesztően forró volt, a hőmérő higanyszála elérte a 28 fokot, ami miatt a stábunk folyamatosan dolgozott a háttérből, jéggel és vízzel frissítve a fiúkat a kísérőkocsikból. A rajt előtti taktika szerint Palumby Zsombor vagy Fetter Erik feladata volt a szökés kiharcolása, hogy elvigyék a Dražgoše emelkedő hegyi pontjait. Zsombit az első csoportban találtuk, ám a mezőny diktálta tempó rendkívül magasnak bizonyult. Látva a felesleges energiapazarlást, a kísérőkocsiból az az utasítás érkezett, hogy álljon le és spóroljon a későbbi embert próbáló kaptatókra.
A balszerencse sajnos az összetett menőnket, Tomáš Přidalt is utolérte, aki előbb defektet kapott, majd eltört egy küllő az első kerekében, ráadásul a fékjei is hozzáértek a tárcsához. Veljko Stojnić és a csapat többi tagja azonnal megállt segíteni, és egy gyors, körülbelül 20 másodperces kerékpárcsere után sikeresen visszahozták a cseh tehetséget a kocsifolyamon keresztül a bolyba. A mindent eldöntő csata a kiemelt kategóriás Vršič hágó meredekén robbant ki, ahol Florian Lipowitz, a Red Bull – BORA – hansgrohe versenyzője ünnepelhetett győzelmet csapattársával karöltve. Fiatal kapitányunk hősiesen küzdött, de az utolsó hegy lábánál elérte fizikai korlátait, így a 28. helyen zárt, amivel a fehér trikó is átszállt a riválisra. A nap túlélési krónikájához tartozik, hogy Michal Schuran is sikeresen beért a célba, miután egy horrorisztikus incidenst követően egy bukó versenyző járdaszigetnek csapódó, kirepülő kerékpárja eltalálta a hónaljánál és a lábánál, kisebb zúzódásokat és vérzést okozva, de szerencsére komolyabb sérülés nélkül megúszta a balesetet.
Veljko már a nemzeti bajnokságokra fókuszál
Szeretem az ilyen szakaszokat, amikor egy kicsit jobb formában vagyok, de ez így is nagyszerű felkészülés volt a szezon második felére és az országos bajnokságokra. A Giro-n még ennél is rosszabb dolgunk volt: ez olyan volt, mint egy átlagos Giro szakasz, de a tempó nagyon hasonló volt, a Bora egész nap nyomta. Holnap megint megpróbálok bekerülni a szökésbe, és nagyjából az egész csapat próbálkozni fog. A fő célunk az elmenés lesz, de ki tudja, mi lesz. Úgy tűnik, még a mainál is nehezebb lesz…
Összességével szerintem nagyon jó munkát végeztünk itt. Büszke vagyok arra, ahogy a srácok versenyeznek, és ahogy szakaszról szakaszra végrehajtjuk a legtöbb célunkat.
Tomas őszinte vallomása a szlovén óriások árnyékában
Volt egy technikai problémám valahol a szakasz közepén. Nem a világvége, de a kerékpár-csere miatt veszítettem néhány pozíciót.
Ma ismét a tőlem telhető legjobbat próbáltam nyújtani, de azok a srácok most egyszerűen egy másik szinten vannak. Persze szerettem volna megtartani a fehér trikót, de mindannyian tudjuk, hogy Omrzel az egyik legnagyobb esélyes, szóval ez egy kicsit merész elvárás volt 😄. Őszintén szólva nem tudom, mit tehettem volna másképp: pontosan az utolsó emelkedő előtt értem el a határaimat, és már a legeslegajján leszakadtam. Ez nem taktikai hiba volt, egyszerűen nem voltak meg a lábaim. Ezzel együtt a csapat elképesztően gondoskodott rólam, és mindent megkaptam, amire szükségem volt, szóval egy HATALMAS köszönet jár nekik.
Fotó: Lippai Marcell
