Kiváló energiákkal és komoly harci kedvvel vágott neki a Team United Shipping a West Bohemia Tour mezőnyének, a csapat pedig azonnal magához ragadta a kezdeményezést. A rövid, tüdőt égető prológ után az 1. szakasz kőkemény, dimbes-dombos és szűk falusi útjain kellett helytállni, ahol a nap végére a szakadó eső és a csúszós macskakő tette fel a koronát a küzdelemre. A srácok minden szökési kísérletet lefedtek, másodperceket és hegyi pontokat gyűjtöttek, a nap végén pedig nemcsak egy top tízes sprintnek és egy napi csapatverseny 3. helynek örülhettünk, hanem a hegyi pontverseny vezetéséért járó megkülönböztetett trikónak is.
Prologue
Starý Plzenec utcáin egy robbanékony, 4 km hosszú, 194 méter szintkülönbséget rejtő egyéni időfutammal rajtolt el a viadal. A nap leggyorsabb idejét Adam Pešek (Kasper crypto4me) tekerte 32 km/h átlagsebességgel. A mieink közül Tomáš Přidal mutatta a legélesebb formát: mindössze 11 másodperces hátránnyal a remek 13. helyen gurult át a célvonalon. Vas Barnabás egy korán megbolondult wattmérő ellenére is magabiztosan, érzésre nyomva hozta le a távot a mezőny elejében. A biztató nyitány kiváló alaphangot adott a folytatáshoz, a sportigazgatói stáb pedig azonnal a bátor, támadó szellemű versenyzést jelölte ki fő irányként.
Tomáš a jó ritmusról és a visszanyert erőről
„Persze mindig lehet jobb, de lehetne rosszabb is, szóval el kell fogadnunk, és remélni, hogy a többi szakaszon még tovább javul. Azt kell mondanom, sokkal jobban vagyok, ez a verseny előtti három nap rengeteget segített a regenerációban. Már megnéztem a szinteket minden napra, de nehéz megmondani, melyik lesz a kulcsszakasz. Mindenre készen kell állnunk, és napról napra a legjobbat nyújtani. Nagyon erős itt a csapatunk, úgyhogy szerintem készen állunk a sprintekre és a kemény versenyzésre.”
Barni és a kátyús bemelegítés varázsa
„Egészen jól éreztem magam már tegnap is, meg ma reggel az átmozgatásnál is, és most a versenyen is. Sajnos a wattmérőm nem mért közben, de az annyira nem zavart, csak nyomtam, ahogy tudtam.
Kifejezetten nem szeretem az ilyen effortokat, de ennek ellenére egész jó volt ez a mai. Úgy érzem, hogy készen vagyok a többi szakaszra, szerintem egészen fekszik nekem az összes, reménykedek egy jó eredményben.
Persze a tegnapi aktiváció a legjobb volt eddig, kis terep volt benne, kis murva is, és még keskeny, kátyús utak is, szóval szerintem ezek után nem nagyon érhet minket meglepetés a többi szakaszon. 😆”
Stage 1
Rokycany környékén egy igazán embert próbáló, 145 km-es és 2006 méter szintemelkedést tartogató etap várt a mezőnyre. A taktikai terv egyértelmű volt: folyamatos jelenlét az élen, minden szökési kísérlet lefedése, valamint a részhajrák és hegyi pontok maximális támadása. A csapat hibátlanul hajtotta végre a feladatot. Pakot András 3. lett egy részhajrán, Vas Barnabás hegyi pontot szerzett, Tomáš Přidal pedig valósággal szárnyalt: egy első és egy második hellyel 11 pontot gyűjtött a hegyeken, átvette a vezetést az összetett hegyi pontversenyben, a megszerzett 3 másodperc időjóváírással pedig 9 másodpercre csökkentette összetett hátrányát. A záró 30 km-en megérkező heves esőzés miatt az utolsó emelkedőn indított támadások elhaltak, a hajrában ráadásul Pakot, majd közvetlenül utána Rastko Nikačević kapott defektet. A szűk, csúszós lejtmenetben a kísérőkocsi gyorsan szervizelt, ám Rastko a nagy tempó miatt már nem tudott visszazárkózni. A kaotikus mezőnysprintben Nio Vandevorst (Alpecin-Premier Tech Development Team) diadalmaskodott 43 km/h átlagsebességgel, míg a mieink közül Tóth Márkó a vizes macskaköveken egyensúlyozva a kiváló 10. helyen rúgta be a kerékpárt a célba. A nap végén a csapat a 3. helyen zárt a napi csapatértékelésben, maximális elégedettséget érdemelve ki a kísérőautóból.
Tomáš a pöttyös trikó megszerzéséről
„Próbáltam megszerezni a trikót és sikerült, úgyhogy természetesen nagyon boldog vagyok. Nem hiszem, hogy olyan szörnyű volt az időjárás, lehetett volna sokkal rosszabb is. Persze jobban szeretem a napsütést, de erre nincs ráhatásunk, úgyhogy örülök, hogy legalább nem esett egész nap. A következő napokról még nem tudok mit mondani, minden a lábaktól függ. Szeretnék aktív lenni a következő szakaszokon is, aztán majd meglátjuk.”
Márkó a csúszós macskaköves túlélőtúráról
„Igazából nem is volt olyan igazi sprint a végén: sok kanyar volt vizes macskakövön, esőben, csak nyomtuk, és végül az nyert, aki a legjobb helyen volt a végén. Nem voltam annyira magabiztos a hajrában, pedig egész nap úgy éreztem, hogy „megyek a szakaszért”. Próbáltam magam amennyire csak lehet összeszedni, de az utolsó körforgalmat nem vettem túl jól: tizedikként jöttem ki belőle, az utolsó 200–300 méteren pedig már nem tudtam előzni.
Přidalnak sikerült megszereznie a pöttyöst, ami nagyon jó, és az egész csapat jól mozgott, végig ott voltunk az elejében és a támadásokban. Barni és Přidal nagyon erősek, de Rastkót is sokszor láttam elöl.
Talán ez a mai volt a „legkönnyebb” nap, a többi is hasonló lesz, de a harmadik és negyedik szakaszon már hosszabbak az emelkedők, nem vagyok benne biztos, hogy ezek fekszenek majd nekem. Főleg túlélés lesz, aztán ha valahogy mégis ott leszek a végén, akkor természetesen megyek a sprintért! A hangulat és az egész csapat egyszerűen szuper most!”
Fotó: Sitku Márton