A 18. Czech Tour története során először került be a rangos UCI ProSeries kategóriába, és közel 650 kilométeren, valamint csaknem 10000 méternyi szintemelkedésen keresztül tette próbára a mezőnyt. A világ élvonalába tartozó WorldTour csapatok ellen a Team United Shipping már a prágai rajttól a pustevnyi hegyi befutóig bátor, támadó szellemben versenyzett. A meleg, a szeles szakaszok és a kegyetlen emelkedők közepette a csapat végig látható volt, sikeresen kezelte a technikai problémákat, és elhódította a hegyi pontverseny legértékesebb díját. Az összetett sárga trikót a 20 éves Andrew August (Netcompany INEOS) vitte haza, ám a hegyek királyának járó pöttyös trikó megszerzésével a Team United Shipping feltette a koronát a hétvégi teljesítményére.
1. szakasz: Prága – Karlovy Vary: Piros rajtszám és harci kedv
Meleg, napos időben és kiváló utakon indult a 163 kilométeres, 2000 méter szintemelkedést tartalmazó nyitány. A taktika egyértelmű volt: elmenésbe kerülni és rámenni a trikókra. Michal Schuran Tomáš Přidal felvezetését kihasználva felért a szökésre, begyűjtött 3 bónuszmásodpercet a gyorsasági részhajrán, második lett a hegyen, és megkapta a legaktívabb versenyzőnek járó piros rajtszámot. A mezőnyben a meleg miatt folyamatos volt a frissítés, a háttérben pedig Přidal egy 15 kilométerrel a cél előtt bekövetkező keréktörést vészelt át gyors kerékpárcserével, míg Rastko Nikačević 20 kilométernél ment hátra 5 kulacsért, épp mielőtt a mezőny sora szétszakadt volna. Nikolaos Michail Drakos, Endrédi Máté és Palumby Zsombor jól tartották magukat a dombokon, Palumby 10 kilométerrel a vége előtt engedte el a sort. A szakaszt Riley Sheehan (NSN Cycling Team) nyerte mezőnyhajrában Ben Turner előtt, míg Drakos a technikás végjátékban az utolsó 500 méteren szorult be.
Schuri nyitánya a piros rajtszámért
Sokszor próbálkoztam, de a szökés pont akkor ment el, amikor épp visszazárkóztam egy korábbi akcióból. Aztán Přidal az élre állt, és csinált még egy lehetőséget a támadásra, úgyhogy megindultam, és felértem az élbolyba. Sajnos csak az első hegyi hajrá után sikerült felérnem, így ott nem tudtam pontot szerezni. Ennek ellenére most második vagyok a hegyi összetettben, és a következő szakaszokon újra megpróbálom.
Nyertem 3 másodpercet a gyorsasági részhajrán, és szerettem volna harcolni a legjobb cseh versenyző címért is, de a verseny végén már nagyon kemény volt a tempó: görcsöt kaptam, és nem tudtam tartani a lépést… De mindent kiadtam magamból, úgyhogy nincs bennem hiányérzet.
Nagyon erősnek éreztem magam, jó a formám, és egy igazán tartalmas, betegségektől mentes edzésidőszak áll mögöttem, úgyhogy örültem, hogy ezt már az első szakaszon meg tudtam mutatni. Remélem, a következő napokban is be tudok kerülni a szökésbe, és megpróbálom megszerezni a hegyi trikót.
A csapatban nagyszerű a hangulat, és nagyon élveztem a versenymentes pihenőt is. A feleségemmel és a kerékpárommal nyaraltam, szóval szuper időszak volt 😄. Izgatottan várom a következő szakaszokat: a rajtál kicsit furcsa volt a hosszú szünet után, de most már látom, hogy a forma határozottan megvan.
Nikolaos a kaotikus hajrában
Egész nap óriási volt a kavarodás. A tervünk az volt, hogy bekerüljünk a szökésbe, ami Schurival végül sikerült is. Így a mezőnyben maradt srácokkal közösen csak arra törekedtünk, hogy spóroljunk az energiával. Az utolsó kilométereken az emelkedőkön nagyon kemény volt a tempó, de jók voltak a lábaim. A végén Tomas segített a pozicionálásban a sprinthez, de sajnos az utolsó 500m-en beszorultam. Összességében jó formában vagyok, és segíteni fogom Tomast a közelgő hegyi szakaszokon.
Közben a barátom, Niki épp az Astanával versenyez, és 100%, hogy oda fogja tenni magát Norvégiában!
2. szakasz: Mladá Boleslav – Ještěd: Támadás a pöttyös trikóért
A második felvonás egy hegyi, 155 kilométeres etapot hozott 2500 méter szinttel, amely a Ještěd legendás csúcsán zárult. Schuran ismét bekerült a nap négyfős szökésébe, és mind a vrchovanyi, mind a výpřeži hegyi hajrát megnyerve, 16 ponttal átvette a vezetést a hegyi pontversenyben, megszerezve a pöttyös trikót. A ProSeries szintű mezőny feszesen fogta az elmenést, és 15 kilométerrel a cél előtt utolérte őket. A hegy lábánál a kulacshiány miatt komoly kiszáradással küzdött a csapat, de Endrédi és Přidal tartották magukat az élcsoporttal egészen addig, amíg 6 kilométerre a céltól egy bukásba Přidal bele nem keveredett. A szakaszt és az összetett vezetést Andrew August (Netcompany INEOS) szerezte meg Alessandro Fancellu előtt, míg Máté és a sérülten felzárkózó Tomáš az utolsó 300 méteren összeállva értek célba.
Michal a pöttyös trikó átvétele után
Ebben a szezonban most viselhetem először a hegyi trikót. 2026 első felében még kerestem a formámat, de most hétről hétre egyre jobban érzem magam.
Nagyon örülök, hogy sikerült megszerezni a pontokat és átvenni a pöttyös trikót. Mindent megteszek a következő szakaszokon, hogy újabb pontokat gyűjtsek és megtartsam a végéig. De már most elmondhatom, hogy rendkívül elégedett vagyok azzal, ahogy ez a Czech Tour alakul számomra.
Tegnap sokkal jobban éreztem magam… Ma a lábaim már tiltakoztak egy kicsit, és a szökésben lévő srácok nagyon kemény tempót mentek, ami megnehezítette a dolgomat. Megpróbálok minél több szénhidrátot enni, és mindent megtenni a regenerációért. Remélhetőleg újra és újra sikerül elmenésbe kerülnöm! 🤞🏻😄
Máté küzdelme a hőséggel és a hajrával
A tegnapihoz hasonlóan egész nap viszonylag nagy tempó volt: azért érezni, hogy ez a .Pro verseny már egy más liga. Bár a mai szakasz hegyesnek volt mondható, nem klasszikus, meredek emelkedőkről volt szó: pont annyira volt csak meredek, hogy a mezőny még együtt tudott maradni.
Az elsődleges terv az volt, hogy Michal ismét szökésbe kerüljön, mivel tegnapról már voltak hegyi pontjai. Ez sikerült is neki, és tovább gyűjtögette a pontokat, így már ővé a hegyi trikó: ami óriási szó ebben a mezőnyben!
Az utolsó emelkedőn én már nem éreztem túl jól magam: elfogytak a kulacsaim, frissíteni pedig nem volt lehetőségem, így eléggé kiszáradtam. Ennek ellenére Pridallal még ott tudtunk maradni az első csoportban, bár óriásit szenvedtem.
Aztán 6 kilométerrel a cél előtt történt egy bukás, amibe sajnos Pridal is belekeveredett. Úgy láttam, megütötte magát, de visszaült a kerékpárra és nyomta tovább, ám így is sok időt veszített. Én ki tudtam kerülni az esést, így az élcsoportban maradtam, de a vége felé már megúsztam: egyszerűen nem volt elég a lábaimban. Az utolsó 300 méteren Pridal utolért, így végül együtt gurultunk be.
Sajnos sok időt veszített, ezért még nem tudom, mi lesz a taktikánk a következő két napban, de szerintem nincs veszve semmi, hiszen hosszú emelkedők várnak még ránk. Remélem, Pridal és én is jól fogjuk érezni magunkat, és a lehető legtovább tudok majd segíteni neki.
A hosszú kihagyás utáni visszatérésemet egyébként jónak értékelem. Remek edzésheteken vagyok túl, kiváló formában érzem magam, és bízom benne, hogy ezt a következő napokban meg is tudom mutatni!
3. szakasz: Pardubice – Dlouhé stráně: Címeres védekezés a hegyeken
A pardubicei rajt előtt a mezőny egyperces csenddel adózott a 19 évesen elhunyt Finlay Tarling emléke előtt, majd nekivágott a 162 kilométeres szakasznak, amely a Dlouhé stráně 13 kilométeres, átlagosan 5%-os emelkedőjén ért véget. Az oldalszél miatt ideges mezőnyben a WorldTour csapatok két percen belül tartották a szökést. Schuran a megelőző két nap fáradtságával 50-60 kilométernyi támadás után lemaradt a napi elmenésről, de a csapat összezárt. Palumby és a sérüléseivel küzdő Přidal az utolsó hegyen sokáig elöl tekertek, majd amikor Zsombor 7 kilométerrel a cél előtt leszakadt, a csapatautó kérésére megvárta Tomášt, és együtt értek be. Andrew August (Netcompany INEOS) ismét megverte Alessandro Fancellut a hegyi sprintben, Schuran pedig sikeresen megvédte a pöttyös trikót.
Zsombi őszinte gondolatai a mezőny sűrűjéből
Nem ez volt a legeredményesebb napunk ma, de talán a legnehezebb eddig. Az elején Schurit szerettük volna a szökésbe küldeni, amiért mindenki nagyon sokat dolgozott, de egyszerűen nem sikerült. Nagyon nehezen ment el a szökés, már 50-60 km-t megtettünk, mire sikerült valakinek elszakadnia. Schuri is fáradt volt természetesen: két egymást követő nap .Pro versenyen szökésben lenni nem könnyű, ezt én is megtapasztaltam a Szlovén Körön.
Később a szél is feltámadt, a mezőny sokkal idegesebben kezdett viselkedni és komoly pozícióharcok kezdődtek. Ennek ellenére sikerült szépen mozognunk a csapattal, mindig elöl voltunk, amikor kellett. Az utolsó hegyen is próbáltunk Tomášsal elöl maradni, amíg lehetett. Én 7 kilométerrel a vége előtt szakadtam le, elég nagy tempó volt. Innentől fogva saját tempóban mentem fel, majd később utolértem Tomášt. Ekkor a csapatautóból azt kérték, hogy maradjunk vele, így végül csak begurultunk a célba.
Sajnos még mindig érzi a tegnapi bukást, ami miatt nem igazán tudott ma jól menni. Próbáltam biztatni, hiszen holnap még van egy nap, ami feküdhet neki.
Szerencsére Schuran megtartotta a pöttyös trikót az utolsó szakasz előtt, mert senki sem volt rá veszélyes a szökésben, de holnap már muszáj lesz mennie, mert az elmúlt két nap győztese, Andrew August nagyon közel került hozzá.
Én személy szerint napról napra jobban érzem magam: ma már tovább sikerült elöl maradnom a végén, és akkor sem az történt, hogy teljesen megfőttem. Így remélhetőleg: miután ma nem mentem el a falig: a holnapi nap még jobb lehet majd. A hosszú pihenő és a mindössze két hét edzés után most elég kemény ezen a szinten versenyezni, de nagyon örülök, hogy itt lehetek, és ilyen minőségben tudunk menni. Be fog ez érni a következő versenyekre!
Én arra számítottam, hogy az első nap lesz „dzsihád” a dimbes-dombos terepen, és a többi nap kicsit nyugodtabb lesz, de ez egyelőre nem valósult meg… Tegnap is szinte végig egyes és kettes sorban mentünk, ma is: nagyon nagy tempó van. A szökések is elég erősek, a nagy csapatok pedig nem akarják elengedni őket másfél-két percnél messzebbre. Nekem ez kicsit fura, hasonló volt a Tour de Hongrie-n és Szlovéniában is. A szökés zömmel conti, illetve pár Pro és WorldTour versenyzőből áll, szerintem meglenne az ereje a nagy csapatoknak, hogy simán megfogják őket. Ehelyett rövid pórázon tartanak mindenkit, ami óriási menéshez vezet. Ez elég kellemetlen, főleg a mezőny vége felé, ahová a hierarchia miatt sokszor mi is kényszerülünk. Ha elöl akarunk lenni, akkor folyamatosan harcolni kell, amit nem feltétlenül éri meg mindig bevállalni.
Szóval egész nap hajtás van, amire a hegyen még rá is pakolnak egy lapáttal. Én másra számítottam, de ez van, ehhez kell alkalmazkodni.
4. szakasz: Kroměříž – Pustevny: Pöttyös diadal a Beszkidek bércein
A záró 160 kilométeres szakasz 2442 méter szintet és a Pustevny 5 kilométeres, 8%-os meredekségű hegyi befutóját tartogatta. A korai rajtot követően az oldalszélben 47 km/h feletti átlaggal indult a nap, ám Schuran rögtön az első támadással elszakadt, és 2 perces előnyt kiépítve megnyerte a Hlaváčky hegyi hajrát, amivel végleg bebiztosította az összetett hegyi pontverseny győzelmét. A mezőnyt 15 kilométernél egy vasúti átkelő miatt rövid időre semlegesítették, majd a Pustevny meredekén az INEOS diktált iramot. A szakaszt Alessandro Fancellu (MBH Bank CSB Telecom Fort) nyerte meg August előtt, aki az összetett győzelmet ünnepelhette. A Team United Shipping számára pedig Michal Schuran állhatott fel a dobogóra a megszerzett pöttyös trikóban.
Tomáš önzetlen csapatmunkája
Nem ez volt a legjobb napom ma, de szerencsére Schuri bekerült a szökésbe, megtartotta a trikót, és megmentette a versenyünket: óriási gratuláció és köszönet neki!
Természetesen sokkal többet vártam magamtól, és a srácok mindent megtettek, hogy segítsenek, de az elmúlt napokban egyszerűen nem tudtam kihozni magamból a maximumot. Nagy köszönet az egész csapatnak a kemény munkáért.
Most itt az ideje jobb lábakat építeni, és remélhetőleg ezt el tudom hozni a következő versenyekre: a South Bohemia Tour U23-ra és a Tour of Britainre!
Schuri hegyi sikere és megkönnyebbülése
Óriási megkönnyebbülés volt megnyerni a mai hegyi hajrát: igazán nagy megkönnyebbülés 😄 Kicsit ideges voltam előtte, de nagyon szerettem volna bebiztosítani a trikót, úgyhogy most rendkívül boldog vagyok.
Ma a szökés rögtön az első támadásra elment, de az első 50 km-en padlógázzal kellett mennünk, mert a mezőny nagyon közel volt az oldalszél miatti sorozások miatt. 10 km-rel a hegyi hajrá előtt láttam, hogy 2 perc az előnyünk, így már elég biztos voltam benne, hogy felérek az élre és megnyerem a pontokat.
Egy jó összetett eredményhez képest határozottan boldogabb vagyok a hegyi trikóval. Összetettben talán a top 30-ban végezhettem volna, de mivel nem vagyok tiszta hegyimenő, egy top 30 semmi a hegyi trikóhoz képest: különösen az ezzel járó médiafigyelemmel.
Legközelebb a Tour of Britainen versenyzem. Nagyon kíváncsi vagyok erre a versenyre, és izgatottan várom!
