A Belgrade Banjaluka második napján Obrenovacból indult útjára a karaván, hogy 167 kilométer megtétele után a bosnyák oldalon, Zvornikban érjen célba. A „tükörsima” profilú szakaszon a Sava folyó mentén fújó ellenszél nehezítette a haladást, a Team United Shipping pedig végig kézben tartotta az eseményeket. Dejan Percic sportigazgatónk instrukcióit követve a srácok minden támadást kontrolláltak, hogy megvédjék Veljko Stojnić összetettbeli pozícióját. Bár a tempó nem volt feszített, az oldalszeles részeken többször is megnyúlt a sor, próbára téve a figyelmet. A finálé előtt János Pelikán és Csongor Kardos is bekerült egy tucatnyi versenyzőt számláló elmenésbe, amely 40–50 másodperces előnyt épített ki. Ez a húzás kényszerhelyzetbe hozta a rivális sprintercsapatokat, akiknek hatalmas energiákat kellett mozgósítaniuk a felzárkózáshoz. Miután a szökést 5 kilométerrel a vége előtt utolérték, következhetett a nagyüzemi leadás: Veljko Stojnić utolsó emberként készítette elő a terepet Nikiforos Arvanitou számára, aki egy elképesztő, 300 méteres sprinttel, több kerékpárnyi hosszal verte meg a mezőnyt. Szerencsére ma elkerülték a csapatot a technikai hibák és a bukások, így a tegnapi sajnálatos veszteség után ma tiszta lappal ünnepelhettünk.
Niki 300 méteres titka:
Tegnap frusztrált voltam, mert tudtam, hogy tudok nyerni, de a helyezkedés nem volt ideális. Ma elég jól éreztem magam — talán nem tökéletesen a hosszú utazásunk miatt — de kezdtek megjönni a lábaim.
Az utolsó néhány kilométer nagyon jól ment. A csapatmunka megint kiváló volt; Veljko és Rastko nagyszerű munkát végeztek a pozicionálásommal az utolsó kilométereken. Ideális helyzetben voltam, és valamivel 300 méternél messzebbről indítottam a sprintet, végül nagy előnnyel nyertem. Ebben az évben legalább négyszer indítottam ilyen távolságról a sprintjeimet, és mindet megnyertem, szóval úgy tűnik, ez a kulcs!
Szeretem ezeket a teljesen sík szakaszokat, de azt is szeretem, ha kicsit dombosabb a pálya, mert akkor szelektívebb a verseny, és kevésbé őrült a finálé.
Rastko hazai utakon:
Az volt a feladatom ma, hogy kontrolláljam kicsit a szökést, aztán a végén ott legyek Niki mellett, ami azt hiszem, sikerült is. 3 kilométerrel a vége előtt én húztam a sort, elöl tartva mindenkit.
A versenyt az idő nagy részében a szerb válogatott kontrollálta, de az oldalszeles részeken más csapatok próbáltak támadni és szétszakítani a mezőnyt. Azok voltak a pillanatok, amikor igazán nehéznek érződött ma a verseny.
Nagyon élvezem a hangulatot itt, hazai utakon! A következő szakaszokon is hasonló lesz a terv: megpróbálunk egy jó felvezetést csinálni Nikinek, feltéve, hogy nincs szökés elöl.
Fotó: Lippai Marcell
