Két szakasz, két teljesen különböző kihívás, de ugyanaz a könyörtelen tempó jellemezte a Belgrade Banjaluka nyitányát. A délelőtti 83 kilométeres etapon az oldalszél azonnal szétforgácsolta a mezőnyt, 52 km/h feletti átlagsebességet diktálva. Dejan Percic sportigazgatónk szerint a rajt ugyan késett, de a tempó kárpótolt mindenkit: bár egy 17 fős elmenésben Veljko és Luca is ott volt, a mezőny nem hagyta őket 20 másodpercnél messzire. A végjátékban egy hétfős csoport alakult ki, ahonnan Veljko Stojnić egy riválisával közösen szakadt el, végül egy nagyszerű második helyet szerezve. A délutáni, mindössze 34 kilométeres villámgyors városi körözés Veliko Gradište partjainál már kaotikusabb volt. Sajnos Cătălin-Luca Câmpean egy hatalmas bukás során könyöktörést szenvedett és az arcán is megsérült, így feladni kényszerült a versenyt. Ennek ellenére a csapat tartotta a frontot: Nikiforos Arvanitou a mezőnyhajrában a 4. helyet szerezte meg, miközben a srácok mindent megtettek, hogy a sprinterünket pozícióba hozzák.
Veljko az ezüstös reggeléről:
Ma a végső szökés hét versenyzőből állt, miután a peloton utolérte az első csoportot, amely a szélben alakult ki és darabolta szét a mezőnyt. Amikor támadtak, követtem őket, és hamar 40–50 másodperces előnyünk lett.
Az utolsó 1 kilométeren belül Dušan támadott. Először nem igazán akartam követni, mert a honfitársam, és mégiscsak ez egy hazai verseny. Azonban úgy döntöttem, szerencsét próbálok egy körforgalomnál 1 kilométerrel a vége előtt, és elszakadtam a csoporttól. Keményen üldöztem, de sikerült megtartania a különbséget.
Jó a kapcsolatunk. Más típusú versenyzők vagyunk, és amikor a múltban együtt versenyeztünk, elég jól dolgoztunk együtt.
Jól érzem magam. Az összetettben lévő előny elég nagy ahhoz, hogy a többi sprinter előtt maradjak. Csak Bradac okozhat némi gondot, mivel közel van a második helyemhez, de remélem, meg tudom tartani a pozíciómat. A következő szakaszokon továbbra is Nikiért fogunk dolgozni, hogy ő mehessen a győzelemért a mezőnyhajrákban.
Nekem nagyszerű lenne megtartani ezt az összetett eredményt, főleg, mivel nem hiszem, hogy le tudnám sprintelni Dušant! 🤣
János a visszatérésről és a sorok összezárásáról
Indultunk itt tavaly is, akkor is ugyanilyen gyors volt, hasonló, 52-es átlagot mentünk, szóval tudtuk, mire számítsunk. 25-nél eléggé befújt az oldalszél, és megszakadt a sor. A két görög csapattársammal eléggé hátul ragadtunk, úgyhogy előre kellett állnunk, hogy összezárjunk. Végül Nikivel és még négy másik versenyzővel maradtunk a második csoportban a spiccen lévő tizenkét ember mögött. Próbáltunk felérni, de nyolc másodpercnél közelebb nem sikerült kerülni hozzájuk.
Utolért minket hátulról egy nagy boly, és ezzel a csoporttal végül utolértük az első tizenkét embert – illetve ekkor már kevesebben voltak az élen, mert a Veljko-féle végső elmenés addigra már kialakult. Ahogy megtudtuk, hogy ő benne van a szökésben, onnantól nem üldöztünk. A végén Niki még sprintelt, amivel bejött a top tízbe, Veljko pedig második lett a végén, ami nagyon jó eredmény.
Én egész jól éreztem magam ahhoz képest, hogy tényleg régen versenyeztem, és mindössze egy hónapja edzek. Komoly nyél volt, mikor próbáltunk felzárkózni: ötperces rekordokat mentem, legalábbis idénre biztosan. Szóval tényleg kihajtottam magam.
Ez a kétszakaszos formátum a legnagyobb lerogyás: csak két óránk volt pihenni. Én aludtam fél órát, ettem, fürödtem, átöltöztem, rajtszámot tűztem, és már mentünk is tovább.
A második szakasz viszont tök jó volt, meglepően jól éreztem magam, aminek örülök. Kíváncsi vagyok, hanyadik nap fogok megrogyni, ha egyáltalán megtörténik. Sajnos azért kellett ma dolgoznunk annak ellenére is, hogy Veljko elöl volt, mert például mikor Nikivel hátul maradtunk, Rajović (Dušan, a sprinter) elöl volt. Így hiába volt ott Luca és Veljko is, muszáj volt megpróbálni Nikit felvinni az élre. Viszont rövid terhelés volt a mai, összesen 2 órát és 26 percet versenyeztünk, ami összességében nem volt annyira sok.
Próbálom élvezni a versenyzést, és segíteni a csapatnak, amennyire tudok. Ez egyelőre megvan, és már most örülök, hogy sikerült hozzátennem a mai naphoz – például azzal, hogy Nikinek összezártam a sort. A délutáni rövid verseny is egész jól ment, jól helyezkedett a csapat. a vége elég kaotikus volt, ott már csak Niki, Drakos és Rastko maradtak elöl, amiből végül Niki negyedik lett. Nyerni szeretett volna, de ez ma így alakult. Veljkónak nagyon örülünk, most egész nagy az előnyük, pláne egy ilyen versenyen, szóval szerintem innentől az lesz a cél, hogy őt támogassuk.
Fotó: Lippai Marcell