A reggeli szakadó eső szerencsére pont a rajt előtt elállt, így bár a levegő párás és fülledt maradt, a mezőny viszonylag jó körülmények között vághatott neki az Oberösterreich Rundfahrt 188 kilométeres etapjának. A nap egy kemény emelkedővel indult, ahol eredetileg terveztük a harcot a hegyi pontokért, de a Visma, a Soudal és a Bahrain utánpótlásgárdái elképesztő nyers erőt mutattak. A sportigazgatónk szerint az ilyen sorokkal szemben nem a puszta erő, hanem a tiszta taktika és a tapasztalat jelentheti a megoldást.
Az utak szerencsére kilencven százalékban szárazak voltak, egyedül az erdős részeken maradt némi nedvesség, ami abszolút alkalmas volt a tempós versenyzésre. Mivel Tóth Márkó ma komoly fáradtsággal küzdött és nem érezte jól magát, a taktikánknak rugalmasnak kellett lennie: Endrédi Máté és Vas Barnabás figyelhették a szökéseket, de nem mindenáron, mert az energiát muszáj volt megőrizni a végső körözésre. Két defekt is hátráltatott minket a nap folyamán, de a defektgátló folyadék szerencsére azonnal megfogta őket, így a frissítésekkel együtt ez a rész is menetrend szerint haladt.
A fináléra a terv egyértelműen Fetter Erik pozicionálása volt, amiben Michal Schuran vállalt oroszlánrészt. Erik tökéletes helyen, a harmadik-negyedik pozícióban várta a hajrát, sőt, a technikás kanyarokat kihasználva az élre állt. Végül Henry Hobbs (Team Visma | Lease a Bike Development) szerezte meg a szakaszgyőzelmet 45 km/h-s átlagsebességgel, ám mögötte hatalmas dráma zajlott: közvetlenül Erik előtt ketten is elestek az utolsó kanyarban. Elkerülhetetlen volt az ütközés, így versenyzőnk átesett rajtuk. Bár a csapat vezetése szerint a győzelem vagy a biztos dobogó úszott el, a hatalmas düh és szomorúság mellett az a legnagyobb szerencse, hogy Erik nem sérült meg komolyabban, csupán a kordon marta meg a jobb karját.
Erik karnyújtásnyira a sikertől
„A legfontosabb pillanatban sikerült az első helyen fordulnom a mai fináléban. Itt még körülbelül 400 méter volt hátra a célig, de sajnos a kamerás motoros feltartott egy kicsit, így sebességet vesztettem, és egy lejtő utáni, balos kanyarban felfelé páran meg tudtak előzni a belső íven. Viszont ezzel együtt is harcban voltam a dobogóért, amikor 50 méterrel a cél előtt, az utolsó kanyarban elesett előttem a későbbi győztest követő két versenyző, én pedig már nem tudtam kikerülni őket. Nagyon nagy volt a tempó, így átestem rajtuk. Bosszantó, mert nagyon közel volt a dobogó, vagy akár még a győzelem is egy ilyen hosszú és nehéz szakasz után.
A csapat ettől függetlenül nagyon jól versenyzett: folyamatosan együtt mozogtunk, és nagyszerűen pozicionáltak a fináléra – ennek is köszönhető, hogy az első helyen tudtam fordulni a végén.”
Michal taktikai észrevételei
„Tegnap nagyon csalódott voltam. Szerintem nem melegítettem be rendesen egy ilyen intenzitású kezdésre, és körülbelül 1 km-rel a vége előtt a lábaim teljesen leálltak, pedig egyébként jól éreztem magam… legalább rövid szenvedés volt! 😄
Ma már jobban éreztem magam, így nagyon aktív voltam a verseny első órájában, mert be akartam kerülni a szökésbe. Sajnos lemaradtunk róla…
A fináléban az volt a fókuszunk, hogy Eriket jó pozícióba hozzuk a sprintre. Nagyon jól ment ma, és a terv tökéletesen működött, de sajnos 80 méterre a vonaltól bukott, miközben a negyedik helyen ült…
Ha viccelni akarnék, azt mondanám, hogy már nagyon várom a vasárnapi célvonalat, hogy végre hazamehessek! 😄 De a viccet félretéve, remélem, a holnapi egy biztonságosabb befutó lesz, mert a mai teljesen szörnyű volt. Nem tudom, miért akarnak minket állandóan megölni azzal, hogy ilyen őrült és veszélyes finálékat csinálnak, amikor mindig lenne lehetőség arra, hogy egyszerűen csak egyenesen menjünk…
Komolyan mondom, várom a vasárnapi szakaszt. Nehéz lesz és szelektívebb, de a verseny színvonala nagyon magas itt, mivel az összes devo csapat magaslati felkészülésből jött le, miközben a Giro Next Gen-re készülnek.
Csodálatos lenne holnap Csehországban versenyezni a keret másik felével, de legalább ez a kemény itteni verseny nagyszerű felkészülés a Tour of Sloveniára és az országos bajnokságra, úgyhogy abszolút nincs mit megbánni…”
Fotó: Sitku Márton
