Az osztrák este fényei alatt egy rendkívül pörgős és feszült 4 kilométeres prológgal vette kezdetét a 17. Oberösterreich Rundfahrt, amely a Linz Hauptplatzról kalauzolta a mezőnyt egyenesen fel a Pöstlingbergre. A mindössze 8 perc körüli vágta során 261 méternyi szintkülönbséget kellett leküzdeniük a srácoknak, miközben a rajtboxos rendszer alaposan megkavarta a taktikai kártyákat. A csapatvezetésünk felhívta a figyelmet arra, hogy bár a lebonyolítás célja a mezőny kiegyenlítése lett volna, a rajt utáni helyezkedés és a folyamatos tempóváltások így is hatalmas stresszt és káoszt jelentettek az emelkedő lábáig. A mindent eldöntő utolsó kilométeren a Soudal Quick-Step Devo Team diktált gyilkos iramot, és végül az ő versenyzőjük, Henrique Bravo hódította el a szakaszgyőzelmet 8:35-ös idővel. A Team United Shipping versenyzői nagyszerűen harcoltak a pozíciókért a lüktető tempójú pelotonban, bizonyítva, hogy a csapat készen áll felvenni a kesztyűt a tavalyinál is jóval erősebb nemzetközi mezőnyben.
Zsombi gázfröccse és a tejsavtenger
„Azt a lehetőséget kaptam, hogy az első rajtboxból indulhattam ma. A csapatok hat embere hat különböző rajtboxba lett szétszórva, hogy kiegyenlítettebb legyen a verseny. Így számomra kicsit kevesebb volt a káosz, mint például tavaly, de azért így is jutott belőle bőven. Bukások, összeakadások, pozícióharc végig. Erikkel elöl mozogtunk szépen az utolsó 4 km-en, aztán végig gyilkos tempó volt, ami egyre csak fokozódott, és az utolsó kilométeren a Quick-Step nyújtotta szét a sort. Mindent kipréseltem magamból, küzdöttem a tejsavhullámokkal és az oxigénhiánnyal a célig, ami ma a 23. helyre volt elég. Azzal elégedett vagyok, hogy teljesen ki tudtam hajtani magam.
Jó állapotban érzem magam, jól mentek az edzések is, plusz ha mással nem, ezzel a mai ~10 perces nyéllel még be is aktiválódtak a lábak, szóval nyomjuk a következő három napot is hasonlóan!
Jó állapotban érzem magam, jól mentek az edzések is, plusz ha mással nem, ezzel a mai ~10 perces nyéllel még be is aktiválódtak a lábak, szóval nyomjuk a következő három napot is hasonlóan!
Erik ritmuskeresése
„Hektikus és gyors volt a mai nap. Nagyon élesnek kellett lenni ebben az osztrák estében. 🙂 Zsomborral küzdöttünk ma az elejével, a legvégén csak egy pici hiányzott, hogy az első csoportban zárjunk. Én többet vártam ma magamtól, de a lábak nem voltak még teljesen készek. A Tour de Hongrie után főleg relaxáltam, valószínűleg kell pár nap, hogy újra felvegyem a versenyritmust. Így is nagyon közel voltam az elejéhez, nem lesz ott gond. Várom a következő napokat!”
Fotó: Sitku Márton