A Tour of Hellas záróakkordja egy 147 km-es száguldás volt Pireusz kikötőjéből egészen Athén központjáig. Az időjárásra nem lehetett panaszunk, „igazi görög” időben, 23 fokos napsütésben vágtunk neki a rövid, kevés emelkedőt tartogató szakasznak. A tervünk az volt, hogy mindenki Nikit segítse a hazai befutónál. Az elején Tomáš Přidal ugyan bekerült egy szökésbe, de mivel ő volt a legveszélyesebb ember az elmenésben, a többiek nem akartak vele összedolgozni, így végül inkább megvárta a bolyt.
A városi körözésnél a csapatunk mindent feltett egy lapra. Veljko Stojnić és Zsombi hatalmasat melóztak elöl, hogy megfogjuk a szökevényeket, ami az utolsó körre sikerült is. A vége azonban tartogatott egy kellemetlen meglepetést: a sprinterek figyelmetlenségét kihasználva a Swatt Club egyik versenyzője 800 méterrel a vége előtt robbantott. Egy kanyarban az Atom 6-os srác elveszítette a kereket, a keletkező rést pedig már senki nem akarta vagy tudta bezárni, így a támadó hazaért. Bár Niki győzni akart a családja előtt, emelt fővel távozunk Görögországból: Tomáš az összetett 14. helyén zárt, a csapat pedig háromszor is dobogóra állhatott a héten.
Niki hazai búcsúja
A mai finálé tényleg váratlan volt. Az utolsó kanyarban a legjobb pozícióban voltam, amikor a srác, aki nyert, elkezdett nagyon keményen húzni, szóval ez az ideális helyzet volt. Aztán hirtelen az Atom 6 versenyzője elvesztette a kerekét. A rés elkezdett nőni, és senki sem akart húzni, így a győztes hazaért. Mindez az utolsó 800 méteren történt. Nagyon váratlan volt! Nem vagyok boldog, de nem a világ vége. Tudom, hogy ma nyerhettem volna, de a helyzet nem volt ideális az utolsó métereken.
Hazai versenyem volt, a családom és a barátaim is néztek, és tényleg egyedülálló volt áthaladni az athéni Szintagma téren ennyi emberrel. Jobban érzem magam: szakaszról szakaszra sikerült lassan megtalálnom a lábaimat, így készen állok a Tour de Hongrie-ra. Az első két szakasz nagyon fekszik nekem, szóval rá kell mennünk. Nagy nevek ellen fogok sprintelni, és ez nagyon izgalmas. Meg akarom mutatni, hogy velük együtt én is a topligához tartozom.
Veljko szerb bajnoki ereje
Egészen szép hét volt. Persze jobb lett volna szakaszokat nyerni, de három dobogóval ez sem rossz. Láttam ma, hogy egyik csapat sem húz, hogy bezárja a réseket, ezért előre mentem és addig nyomtam, amíg sikerült. Zsombi is csatlakozott hozzám egy ponton, és ő is jókat húzott. Nagyon sajnálom Nikit, hogy nem tudtam mindet bezárni: néhány más tapasztalatlan versenyző is jött segíteni nekünk, de fogalmuk sem volt, hogyan kell valójában segíteni az ilyen rések bezárásában… és ez a sok erőfeszítés miatt leszakadtam egy enyhe emelkedőn, mert teljesen elkészültem az erőmmel és nem tudtam rendesen regenerálódni.
Szép tapasztalat volt itt lenni Szerbia nemzeti bajnokaként. Sok rajongó üdvözölt melegen és mosollyal. Közös történelmünk van, és tiszteljük egymást mint nemzetek. A jövőbeli versenyekről még nem tudom, melyikeket fogom csinálni: van néhány a fejemben, de a csapat dönt majd. A következő nagy esemény számomra az esküvőm két hét múlva! 😄
