A Tour of Hellas harmadik napján a mezőnyre a 207 km-es táv mellett brutális 4230 méternyi szintemelkedés várt Volos és Lamia között. Az indulásnál szakadó eső és 16 fokos hűvös idő fogadta a srácokat, ami miatt felmerült az első lejtmenet neutralizálása is, de végül élesben ment a harc a csúszós aszfalton. A célunk az volt, hogy mindenképpen legyen emberünk az elmenésben: először Michal Schuran próbálkozott, majd végül Veljko Stojnićnak sikerült elszakadnia. Veljko nagyot harcolt a hegyi pontokért, másodiknak ért fel az emelkedő tetejére, de a főmezőny végül nem hagyott sok mozgásteret a szökevényeknek.
A nap során több technikai gond is nehezítette a dolgunkat. Szijártó Zétény rögtön az első hegyen defektet kapott, Nikiforos Arvanitounak pedig később bringát kellett cserélnie. Ennek ellenére a csapat mindent egy lapra tett fel Tomáš Přidal támogatásáért. Veljko az utolsó nagy hegyig Pridal mellett maradt, segítve őt a pozícióharcban, de az utolsó 50 kilométeren a ProTeamek tempója már túl soknak bizonyult a legtöbbeknek. Végül egy mindössze 28 fős élboly maradt versenyben a győzelemért Lamia utcáin. A sprintet Jelle Johannink (Unibet Rose Rockets) nyerte Václav Ježek előtt, Tomáš Přidal pedig óriásit küzdve a harmadik helyen zárt, megszerezve csapatunk első dobogóját ezen a versenyen.
Tomáš dobogós mászása
Ma egészen jól éreztem magam, bár nem voltam 100 százalékos, így nagyon örülök a harmadik helynek. A ProTeamek egész nap keményen nyomták, ami fekszik nekem, még ha az utolsó emelkedő tempója rendkívül nehéz is volt, és a teljesítőképességem határán mozogtam. Nem a legjobb pozícióból kezdtem a sprintet, és az első két srác egyszerűen túl gyors volt: gratulálok nekik, különösen a cseh társamnak, Václav Ježeknek.
Nem lehet összehasonlítani Mersint a Hellas-szal; ez egy sokkal nehezebb és nívósabb verseny. A mai nap nem annyira az egész csapatról szólt; ahogy mondtam, csak a ProTeamek kerekein ültünk. Másfelől nagyszerű volt, hogy Veljko velem volt az utolsó hegyi hajráig. Tett néhány apróságot, ami tényleg sokat segített a végén, szóval a nap teljesítménye egyértelműen az övé.
Veljko mai harca
Megpróbáltam rámenni a hegyi pontokra, de a srác a Hrinkow-ból már az elején nyitott néhány bringányi előnyt, és csak távolodott. Schuri ott volt a kerekén, de 5 km után ő is leszakadt, mert az a srác ma tényleg nagyon erős volt; egyértelműen megérdemli a trikót. Másodikként értem fel a tetejére, körülbelül 1:30-cal mögötte és 1:30-cal a peloton előtt.
A verseny első felében esett, és az utak elég trükkösek voltak, szóval a csoport sokat kockáztathatott, hogy elkapjanak minket, különösen, hogy a lejtőn is támadták egymást. Később Pridallal maradtam a hegyeken, és próbáltam segíteni, amíg csak tudtam, az utolsó 50 kilométerig, ahol leszakadtam. Nagyon erősnek éreztem magam ma, de túl sok energiát égettem el az elején ahhoz, hogy később a csoporttal tudjak maradni. Meggyőződésem, hogy az elején tett erőfeszítés nélkül ott lehettem volna az első csoportban.
Nagyon élvezem ezt a versenyt, különösen a nemzeti bajnoki mezben; a görögök nagyon kedvesek emiatt. A szervezés jó: nincsenek autók az úton, és minden időben történik. A hotelek is szuper jók. Az egyetlen probléma a csúszós utak, de ezzel nem sokat tudnak kezdeni. Ez van; ahogy korábban Törökországban is mondtam, nekünk, kerékpárosoknak alkalmazkodnunk kell minden ország körülményeihez. A holnapról fogalmam sincs, mivel még mindig egy hatórás versenyből regenerálódom, 400 TSS-sel a lábakban. Mindenképpen mindent beleadunk majd Pridalért, mivel ma szuper munkát végzett és 3. lett. Eszméletlen egy versenyző!
