A Tour of Hellas negyedik szakasza egy kimerítő, 181 km-es utazás volt Atalanti és a Parnitha csúcsa között, ahol a hegyeké volt a főszerep. A csapat taktikai célja az volt, hogy Szijártó Zétény vagy Zsombi kerüljön bele a korai elmenésbe, amit Zétény tökéletesen meg is oldott: a nap második támadását indította el, amiből végül egy erős, 9 fős szökés alakult ki. Az előnyük 6 perc fölé nőtt, és a srácok remekül dolgoztak együtt.
A nap utolsó emelkedője bizonyult a döntőnek. Miközben Zétényt a hosszú élen töltött idő után a mászás felénél utolérték, Michal Schuran és Veljko Stojnić támogató pozícióba álltak Tomáš Přidal előtt. Még Nikiforos Arvanitou is besegített, pedig neki elvileg a holnapi sprintre kellett volna pihennie. A csapat minden erőfeszítése ellenére Tomáš nehezen találta a ritmust a meredek rámpákon, és végül 3 kilométerrel a csúcs előtt leszakadt az élmezőnytől: 19. helyen zárt, 3 perc hátrányt begyűjtve. Az élen Lorenzo Masciarelli (MBH Bank CSB Telecom Fort) szóló győzelmet aratott, az összetett pedig alaposan átrendeződött a záró szakasz előtt.
Tomáš szerény bocsánatkérése
Őszintén szólva, nem tudom, mit mondjak. Egyszerűen rossz napom volt ma: határozottan az év legrosszabbja. Már az elejétől tudtam, hogy valami nincs rendben, ami még nyilvánvalóbbá vált az utolsó emelkedőn, ahol még a szélárnyékban sem tudtam maradni, és leszakadtam.
Szeretnék bocsánatot kérni a csapattól, akik olyan jól vigyáztak rám, nemcsak ma, hanem az elmúlt napokban is. Csalódott vagyok, hogy nem tudtam meghálálni a kemény munkájukat egy eredménnyel. Azonban a holnap egy új nap, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy segítsek Nikinek nyerni a szülővárosában. Ezután már csak két nap van a Tour de Hongrie rajtjáig. Az első két szakasznak sprinttel kellene végződnie, és a célom az lesz, hogy segítsek Nikinek a pozicionálásban.
Zétény napja a szökésben
Ma nem volt nehéz bekerülni a szökésbe: a második támadást én indítottam, amivel el is mentünk öten, majd pár kilométer múlva jött az infó, hogy négyen jönnek még utánunk. Így végül kilencen lettünk, ami már komoly létszám egy szökéshez.
Haladtunk, de sehol nem volt extrém a tempó. A különbség viszonylag nagy volt, hat perc fölé is ment. Érezni lehetett, hogy mindenki fáradt egy kicsit, a tegnapi elég brutál nap volt. Nekem sem esett jól a szökés eleje 🙂
Nem volt túl izgalmas nap, kevés településen mentünk keresztül, így csak forogtunk, elég jó összhangban. A végén még tudtam segíteni Pridalnak egy keveset a hegy közepe felé, ahol végül megfogtak (nem sok maradt már addigra bennem), szóval ezzel teljesítettem is a napi feladatot. Sajnos a Tour de Hongrie idén kimarad nekem, a további versenyprogramomat pedig még nem tudom.
