A 69th Dookoła Mazowsza mezőnye egy 171 km-es, Teresin környéki körpályás etappal folytatódott, amely 266 méternyi szintemelkedést és nehéz oldalszeleket tartogatott. Mivel a rajt és a cél gyakorlatilag a szállásunk szomszédságában kapott helyet, a logisztika ideális volt, az időjárás pedig nagyrészt napos, szeles körülményeket hozott, amit csak a záró körökben eleredő, az aszfaltot megáztató záporok nehezítettek meg. A taktikai utasítás világos volt: a nagyobb létszámú szökésekbe mindenképpen be kellett kerülnünk, míg a mezőnyhajrá eshetőségére Tóth Márkót kellett pozícióban tartani. A rajtot követően azonnal megindultak a harcok, és a második körben el is ment egy hétfős csoport, amelybe sajnos nem sikerült bekerülnünk. Bár Fetter Erik, Drakos és Zétény is aktívan próbálkozott a felzárkózással, a szökevények túl nagy előnyt építettek ki. Műszaki hiba ezúttal sem hátráltatta a csapatot, és bár a mezőny a hajrában hatalmas tempót diktálva sokat faragott a hátrányból, a szökevényeket már nem tudták teljesen utolérni. A szakaszgyőzelmet Julian Vergouw (Metec – SOLARWATT p/b Mantel) szerezte meg a szökésből, míg Márkó a 13. helyen ért célba a főmezőnnyel.
Zétény értékelése a mezőnyből
„Az elmenés a második körben alakult ki, nagyjából ott, ahol sejtettük, hogy el fog menni. Erik, Drakos és én is próbálkoztunk az elmenésekkel ma, de nélkülünk ment el, pedig volt pár jó próbálkozásunk. Utána viszonylag nyugis volt a tempó a mezőnyben, de a fő sprintercsapatok végül nem érték utol az elmenést. A végén, az utolsó kanyar után mondtam Márkónak, hogy jöjjön, előre vittem a legelejére, mert az utolsó kilométeren kicsit hátrébb volt.”
Márkó értékelése
„Nem voltunk benne a szökésben, ami végül hazaért. Túl nagy előnyük lett, és a végén nagy menés volt a mezőnyben; közel voltunk, de nem értük utol őket. Sprintnél az utolsó kanyart nem vettem elég elöl, kicsit beragadtam, így a top 10 sem lett meg. Nem volt a legjobb napunk.”
Fotó: Lippai Marcell
