A 69th Dookoła Mazowsza két elképesztően gyors, nehéz szakasszal indult a lengyel síkságon. A brutális tempó, a szeszélyes időjárás és a taktikai csaták közepette csapatunk mindkét nap aktívan vállalta a kezdeményezést.
1. szakasz: Błonie › Leszno (152 km)
A nyitószakasz szédületes sebességet hozott a 152 km-es táv és a mindössze 209 méternyi szintemelkedés során, ragyogó napsütésben és nehéz, szeles körülmények között. A folyamatos támadások már a rajt pillanatától pattanásig feszítették a húrt a mezőnyben. A mindent eldöntő akció nagyjából 60 km után érkezett el, amikor egy brutális oldalszeles szakaszon ripityára szakadt a sor, és egy 20 fős csoport el tudott lépni. A Team United Shipping éber maradt, Fetter Erik pedig kiváló ütemben ugrott fel az elmenésre, biztosítva a csapat jelenlétét az élen. A szökevénycsoport példásan dolgozott együtt, és gyorsan két perc fölé növelte az előnyét, amiből végül egy percet meg is tartott a célig. Bár a szakasz során még kedvezőbb lett volna, ha többen is elöl vannak a csatában a sprint előkészítéséhez, az egyetlen elmenő versenyző jelenléte is rendkívül értékes top 10-es eredményt hozott. Műszaki hiba nélkül, elképesztő tempóval érkezett meg a csoport a fináléra, ahol a szakaszgyőzelmet Rait Ärm (Energus Cycling Team) szerezte meg. Erik az utolsó kilométeren belüli akcióval is megpróbálkozott, mielőtt a mezőnysprintben megszerezte volna az 8. helyet.
Erik három órán belüli száguldása
„Ma is nagyon kemény tempóval és rengeteg támadással indult a szakasz. Aktívan versenyeztünk a csapattal, résen voltunk. Nagyjából 60 kilóméter után volt egy nagy támadás az oldalszélben, amit sikerült lefülelnem és ugrottam rá. Ez lett végül a döntő támadás. Egy nagyjából 20 fős csoport alakult ki, és mindenki a csoportból beletette a munkát, így végül el is jutottunk a célig. A sprintben végül 8. helyen zártam. Szerettem volna egy támadást indítani kb 1km-el a cél előtt, de már akkora volt a tempó, hogy nem bírtam volna elszakadni a csoporttól, így aztán a sprintből próbáltam kihozni a legtöbbet. Nagyon komoly tempót mentünk végig, nehéz egy első szakasz volt ez. Nem sokszor teljesítettem még 150 kilométert 3 óra alatt.”
Andris és a formálódó forma
„Az elmenés azt hiszem az oldalszeles részen ment el. Drakos jobban látta, ő ott volt, én pont hátrébb voltam. Gondolom széthúzták az egészet és elgurultak. Azután a mezőnyben néha-néha volt kis megindulás, meg egy kicsit megálltunk. Aztán későn vették észre a többiek, hogy ez haza fog érni, de szerencsére tőlünk ugye Erik benne volt, szóval nagyon dolgozni nem kellett, csak jól helyezkedni. Jó verseny volt, nagyon gyors és szeles. Most már kezd alakulni a forma szerencsére, még nem az igazi, még hátra van pár kemény edzésblokk a formához. A többi szakasztól igazából remélem, hogy fel tudjuk ezt tartani, hogy valaki menjen el szökésbe, jó lenne többen elmenni, ne csak egy ember. Jó a tempó is, és azt kívánom, hogy ne essen az eső! 🙏🏻”
2. szakasz: Grodzisk Mazowiecki körpálya (163 km)
A második szakasz 163 km-t szintemelkedést tartogatott a kilenckörös körpályán. Az időjárás már a rajt előtt megmutatta a nehezebbik arcát, amikor felhőszakadás áztatta el az utakat. Egy korai négyfős szökés közel háromperces előnyt épített ki, miközben a mezőny kontrollálta a különbséget a felszáradó aszfalton. Az utolsó két körre azonban ismét szakadni kezdett az eső, a verseny pedig felrobbant. A korai elmenés utolérése után Nikolaos Michail Drakos indított hősies támadást 17 km-re a céltól. Drakos hatalmasat küzdve 30 másodperces előnyt épített ki, és egészen 2 km-re a célig tartotta a robogó mezőnyt. Bár a csapat eredeti terve az volt, hogy Tóth Márkónak készítik elő a mezőnysprintet, a célegyenes előtti utolsó, vizes kanyarban többen is kicsúsztak, így a finálé teljesen kaotikussá vált. A szakaszgyőzelmet Paul Hennequin (Euskaltel – Euskadi) szerezte meg, míg Márkó sikeresen elkerülte a bukásokat, és a 11. helyen zárt egy újabb műszaki hiba nélküli napon.
Drakos kávéval fűtött magánakciója
„Minden reggel jól érzem magam, ma a verseny előtt Red Bullt és dupla eszpresszót ittam. Őszintén szólva nem érdekelt az időjárás, teljesen motivált voltam. Az utolsó körben, 17 km-re a céltól támadtam a rajt után egy másik sráccal, de 2-3 km után már egyedül voltam. Próbáltam olyan gyorsan menni, ahogy csak tudtam. Az utolsó 5 km-en őszintén hittem abban, hogy megnyerhetem a versenyt, de az utolsó nagy egyenesben a mezőny alig 2 km-rel a cél előtt utolért. A végén nagyon közel voltam, mégis olyan távol a győzelemtől.”
Csongor harca az elemekkel
„Az elején az első támadás elment és le is blokkolták az utat, úgyhogy esélytelen volt belekerülni. Utána nagyon lassan mentünk egy kört és elkezdtek kontrollálni. Az elején nem zavart annyira az eső se. Utána egy erős tempó volt egész nap, nem mondom hogy rosszul esett, de volt amikor egy-két kanyar után nyomni kellett. Szerintem mindig egész jó helyen voltam ilyenkor, próbáltam a többiekkel mozogni. A végén aztán amikor megint leszakadt az ég és utolértük a szökevényeket, akkor nagyon durva volt, nem láttam semmit az esőtől és helyezkedni is nehéz volt. Néha elől tudtam lenni, de elég gyorsan hátrébb csúsztam, aztán a végét már kb leghátul fejeztem be Erikkel és Pakottal. Szerintem nem volt egy rossz szakasz, de durva volt ez az idő.”
Fotó: Lippai Marcell
