A tegnapi tarolás után ma a mezőny összefogott a csapat ellen, így bár lőtávolon belül maradtunk, minden megkülönböztető trikót elvesztettünk.
A Tour of Bosnia and Herzegovina második szakasza Mostar és Ljubuški között 121 kilométert és 48 km/h-s átlagsebességet tartogatott. A 30 fokos hőségben megrendezett etapon a taktika az elején még ült: az első részhajránál Tóth Márkó első, Fetter Erik pedig második lett. A hegyi hajránál azonban megtört a kontroll, és egy 8 fős csoport el tudott szakadni nélkülünk. Dejan Percic sportigazgató őszintén értékelt: „Tegnap mindent megnyertünk, ma mindent elvesztettünk.” A nap végére minden trikó lekerült a fiúkról. A szakaszt Mihael Štajnar (Pogi Team Gusto Ljubljana) nyerte, de a TUS sora egy 50 kilométeres üldözéssel végül 75 másodpercről 17 másodpercre csökkentette a hátrányt a célvonalig.
Erik értékelése a mai küzdelemről
Mivel lényegében minden megkülönböztető trikó nálunk volt, az egész mezőny ellenünk versenyzett. Ezzel nem is volt gond, jól kontrolláltuk az eseményeket. Az első célunk az volt, hogy Márkóval időjóváírást szerezzünk az első sprinthajránál – ez sikerült is, elhoztuk az első két helyet. Nem volt egyszerű, nagy harc volt érte, de behúztuk.
A következő célunk a mezőny egyben tartása volt a hegyi hajráig, hogy Barni bebiztosíthassa a hegyi trikót. A kontroll sikerült, de rengeteg energiánkba került. Ezt kihasználva a hegyen betámadtak minket, és egy nyolcfős boly el tudott szakadni, amelyben mi nem voltunk benne. Egyből az egész csapat a mezőny élére állt, és megkezdtük az üldözést. Az előnyük egy ideig csak nőtt, de az utolsó kilométereken sikerült közelebb kerülnünk és redukálnunk a veszteséget. Nagy mentés volt a csapattól!
Így a holnap még nyílt marad, bármi megtörténhet. Az első szakaszon ugye mindenki tiszta lappal indul, de ha egy csapat ennyire dominál az eredménylistán, másnap az egész mezőny összefog ellenük. Ez történt ma is. Ennek ellenére egész nap jól dolgoztunk együtt, viszont a kerékpársportban egy pillanat alatt minden összedőlhet. Ez ma majdnem meg is történt, de végül sikerült visszahozni magunkat a versenybe. Egyik nap fent, másik nap lent – holnap újra jövünk!
Zsombi beszámolója a sűrűjéből
A hegyen, ahol a hegyi hajrá volt, szerettük volna Barniért egyben tartani a mezőnyt, de a csoport sajnos darabokra szakadt, és nyolcan elmentek a hegytetőn – nélkülünk. Onnan nagyon hamar 50 másodperc, majd 1 perc 15 másodperc lett az előnyük, pedig szerintem gyorsan összeálltunk, és hatan elkezdtük az üldözést.
50 kilométeren keresztül mentünk „nyélen”, és a végére sikerült minimalizálnunk a veszteséget: végül 17 másodpercre érkeztünk meg a győztes időhöz képest. Holnap ez a hátrány még ledolgozható, de ismét kemény versenyt kell csinálnunk.
Az első 69 kilométeren egyébként nagyon jól mentünk, végig aktívak voltunk, és az első részhajráig egyben tartottuk a csoportot, ahol Márkó első, Erik pedig második lett. A hegyen volt egy pillanatnyi megingás a mai napban, és ez vezetett az ötven kilométeres üldözőversenyhez.
A lábaimat ma kicsit gyengébbnek éreztem a tegnapihoz képest, és a meleg is sokat kivett belőlem (28–30 fok lett mára), de koncentrált maradtam, és ki tudtam préselni magamból a maximumot. Holnap is minden erőmmel azon leszek, hogy ledolgozzuk a hátrányt, és visszaszerezzük a trikókat!
Fotó: Sitku Márton / https://www.instagram.com/marchives.raw
