A Tour of Bosnia and Herzegovina első szakasza 139 kilométert és 51 km/ó-s átlagsebességet hozott. A mezőny hűvös, esős időben rajtolt el, de a célba már napsütésben érkeztek meg a versenyzők. Dejan Percic sportigazgató elmondta, hogy a taktika szerint minden elmenésre figyelniük kellett. Bár eredetileg Eriket segítették volna a sprintben, Percic hozzátette: „a végén azt segítjük, aki jobb állapotban van, és ma Márkó jobban érezte magát, mint Erik.” A győzelmet végül egy harmincfős csoport élén Tóth Márkó (Team United Shipping) szerezte meg, megelőzve Sander Iniont (Madar Pro Cycling Team). Márkó a győzelmével vezeti a GC-t, a pontversenyt és az ifjúsági értékelést is. Vas Barnabás (TUS) vezeti a hegyi szakági besorolást.
Márkó értékelése a mai napról
Tapasztalatom szerint elég gyorslábú tudok lenni egy ilyen szakaszon. Az igazi sprinterek ellen valószínűleg kevesebb esélyem lett volna, de a nagy tempó miatt az esélyesek már az első dombokon leszakadtak. A horvát versenyen betegeskedtem, de mostanra már sikerült kipihennem magam, és nem is vetett vissza túlságosan. Az edzések szintén jól mentek, úgyhogy végre magabiztosan tudtam versenyezni. A fentebb említett emelkedőn kisebb csoportokra szakadt a mezőny, aztán 30-40 km-rel a vége előtt értünk össze.
Körülbelül harmincan maradtunk a végére; a körözés alatt már csak helyezkedtünk, aztán támadott Máté és Barni is. A cél előtt pár száz méterrel volt egy körforgalom, amiből a harmadik helyen jöttem ki, és onnan indítottam a sprintet. Aztán kiadta! Tökéletes nap volt: minden trikó nálunk van, és a TUS ismét igazi csapatként versenyzett. A szerencse is mellénk állt, ma semmi sem hátráltatott minket.
Máté gondolatai a formáról
Nagyon jól vagyok, az elmúlt egy hónapban sokat edzettem otthon, és nagyon jónak érzem a formámat. A hangulat is kiváló, mindenki örül Márkónak, tényleg megérdemelte. A csapatból mindenkinek nagy szerepe volt ebben a győzelemben.
Nekem ma a szökésben kellett lennem – ahogy mindenki másnak is –, hogy rámenjünk a hegyi trikóra. Ez végül Barninak sikerült, ezzel is boldogok vagyunk. A másik feladatom az volt, hogy az utolsó kis körökben próbáljak meg egy késői attackot, ha megáll a mezőny. Ez végül össze is jött: nagyon jól el tudtam szakadni, és egy teljes kört mentem egyedül. Miután megfogtak, beálltam a TUS-vonatba, ahol Barnival mentünk egy all-outot Erikért és a többiekért. A nap folyamán sokat dolgoztunk, főleg az utolsó 40 km-en, úgyhogy nagyon elégedett vagyok a csapat és a saját teljesítményemmel is.
Egy versenymentes hónap után is jól ment a tekerés, egyből belerázódtam, pedig nagyon gyors szakasz volt, 51-es átlagot mentünk ma. Nem volt kimondottan ideges a mezőny, de folyamatosan figyelni kellett, és résen lenni. A terv holnapra szerintem egyértelmű: megőrizni az összes trikót, és vigyázni a mi kis Márkónkra.
Fotó: Sitku Márton / https://www.instagram.com/marchives.raw