A 36. Andrzeja Trochanowski emlékverseny 157 km-es távja és 561 méteres szintemelkedése folyamatos drámát hozott, amely száraz, szeles időben indult, majd az utolsó kilométerekre megérkező esőben ért véget. Mindössze 2 km-rel a rajt után egy hatalmas bukás miatt a zsűri neutralizálta a versenyt, így a mezőny közel 30 percet várakozott az újraindításra. A rajtot követően az oldalszél azonnal szétkapta a sort, de a csapat figyelmesen elöl helyezkedett, elkerülve a földre kerüléseket. A kaotikus fázisból Fetter Erik lépett meg egy háromfős elmenéssel, amellyel 1 és 2 perc közötti előnyt építettek ki. A trió remekül dolgozott együtt a körökön, egészen az utolsó 30 km-ig tartva az előnyt. Az utolsó 20 km-re megérkező eső és a felerősödő szél brutális tempót eredményezett hátul, a mezőny végül utolérte a szökevényeket, így 52 km/h-s átlagsebességű, őrült mezőnysprint döntött. A veszélyes kanyarokkal és bukásokkal teli fináléban a győzelmet Lars Rouffaer (EEW-VDK Cyclingteam) szerezte meg. Drakos és Pakot Andris is jól helyezkedtek a végjátékban, a szembeszeles célegyenesre fordulva pedig Tóth Márkó hatalmasat hajrázott, és végül alig centikkel a dobogó mögött, az 5. helyen zárt.
Márkó’s hunger for the box
„Próbáltam elől maradni végig amennyire csak tudtam mert veszélyesnek éreztem a versenyt. Sok bukás volt, kétszer nekem is közel volt. A szökés igazából tökéletes volt Erikkel, ha esetleg hazaért volna. Az utolsó 20km-en éreztem hogy jó lesz és megyek a győzelemért. A körözés a végén kész káosz volt és néha elkeveredtem, de tudtam hogy a célegyenesre kell jól fordulnom és ez sikerült is. A befutó szembeszélben volt ami nekem nehezítés volt mivel nem én vagyok a leggyorsabb lábú, volt egy nagy bukás is, a dobogó centiken múlt. Nagyon akarok már nyerni, úgy érzem bennem van.”
Erik napja a szökésben
„Káoszos volt a verseny kezdete nagyon, sok bukás, nagy szél, stresszes mezőny. Az elején próbáltam elől helyezkedni és mentem a jónak tűnő támadásokra az oldalszélben. Igazából így kerültem bele az elmenésbe. Hárman tudtunk elmenni. Bíztam abban, hogy pár fő még fel fog ugrani ránk, és akkor nagyobb méretű lesz az elmenés, de aztán végül ez nem történt meg, úgyhogy hárman haladtunk tovább. Nagyon jól dolgoztunk együtt, az előnyünk körről körre nőtt. A végén nagyon hirtelen ért minket utol a mezőny. Valószínűleg az eső és a felerősödött szél nagy tempót eredményezett hátul. A fináléra már egészen fáradt voltam, úgyhogy ott már csak próbáltam épségben megjönni a mezőnnyel, és ez szerencsére sikerült.”
Fotó: Lippai Marcell