Az országos bajnoki szezon hatalmas tétekkel teli drámájában a Team United Shipping valóságos taktikai mesterkurzust mutatott be több európai határon átívelve, a késő tavaszi napoktól egészen június égető végéig. Az extrém időjárási körülmények és az elit ellenfelek dacára versenyzőink folyamatosan megtalálták a nyerő formulát. A hadjárat május végén indult a szerb U23 mezőnyversenyén és a hozzátartozó időfutamon, ahol Rastko Nikačević magabiztos dupla győzelmet aratott a Team United Shipping színeiben, tökéletesen kontrollálva a mezőnyt és végül leszakítva szökevénytársát. A lendület június közepén, a magyar U23 mezőny országos bajnokság futamán folytatódott, ahol Tóth Márkó a súlyos kiszáradással dacolva harcolt egy szelektív, 12 fős elmenésben, és szerzett hősies második helyet az MBH Bank Colpack Ballan csapatát erősítő Takács Zsombi mögött.
Június végére az elit blokk lépett a főszerepbe a perzselő hőségben. A szerb felnőtt országúti bajnokság küzdelmében, egy patinás, 50 éves versenypályán Veljko Stojnić, a tavalyi bajnok könyörtelen taktikai tervet hajtott végre, és egy pusztító távolsági indítással ünnepelte címvédését. Ezzel párhuzamosan a görög bajnokság futamán Nikiforos Arvanitou sprinterünk a kimerültségét leküzdve indított brutális, teljes erőbedobású akciót az utolsó meredek emelkedőn, amivel egy domináns, 15 kilométeres szóló győzelmet biztosított be. Északabbra, a cseh OB versenyén az olvadó aszfalt miatt a zsűri kénytelen volt egy körrel lerövidíteni a távot, ám Tomas Přidal nagyszerűen vette fel a WorldTour ritmust, és kaparintott meg egy kiváló második helyet a Lidl-Trek színeiben versenyző győztes, Mathias Vacek mögött. Végül a hazai katlanban rendezett magyar időfutam bajnokságán a címvédő Pelikán János egy erős második helyet gyűjtött be az Peák Barnabás mögött, majd a mezőnyversenyen egy taktikusan felépített harmadik hellyel tette teljessé a csapat történelmi hadjáratát.
Veljko mestermunkája a történelmi aszfalton
Minden évben ezen a pályán versenyzünk: ez egy régi versenypálya, ahol az elmúlt 50 évben rendeztek versenyeket! 😄
Reméltem, hogy újra nyerek, de nem voltam benne teljesen biztos, mert az OB-n sosem tudhatod, hogyan alakulnak a dolgok. Rajoviccsal és a többiekkel tudtuk, hogy támadnunk kell, és jól kell kijátszanunk a kártyáinkat.
Rastko hihetetlenül sokat segített, mert horgonyként működött hátul, és nem volt hajlandó együttműködni a többiekkel. Ez tökéletesen alakult számunkra; időt tudtam nyerni Rajoviccsal szemben, és teljesen kényelmesen éreztem magam az elmenésben, tudva, hogy 99% esélyem van a győzelemre. Mihajlo is segített nekünk, mindannyian együtt dolgoztunk. Ha ő ment volna elmenésbe, én is hátul ültem volna, és nem dolgozom. Ugyanabból a klubból jövünk, és minden nap együtt edzünk, szerintem ő is megérdemel egy győzelmet.
Egy ötfős korai elmenéssel kezdtem. Aztán az 55. kilométer környékén támadtam, így hárman maradtunk elöl együtt dolgozva. Ezen a ponton Rajovic 50 másodpercre volt mögöttünk, úgyhogy meg kellett szabadulnom a gyengébb versenyzőktől, akik valójában csak lassítottak minket. Öt körrel a vége előtt (~25km) még egyszer támadtam, és egyedül mentem tovább a szóló győzelemig.
Rastko tökéletes duplája
Elég nehéz volt, mert az egész verseny alatt az elmenésben voltam egy másik sráccal. Egész nap nyomtuk, de a végén le tudtam szakítani őt, és szóló győzelmet arattam.
Nagyon elégedett vagyok a fejlődésemmel, mivel csak három éve kezdtem el kerékpározni, úgyhogy boldognak kell lennem ezzel. Az elit kategóriában való versenyzés mindenképpen segített a fejlődésemben, ez biztos.
Nincs túl sok időfutamom az év során, így a mezőnyverseny a fő fókuszom, de kezdem igazán megkedvelni az időfutamokat is.
Nagy különbség van az U23 és az elit versenyek között, de örülök, hogy végre tudtuk hajtani a tervet, és Veljko nyerte a mezőnyversenyt. Igazán érdekes volt látni, hol helyezkedem el az idősebb versenyzők között.
Niki full gázos mászása a tengerpartig
Őszintén szólva, nem éreztem magam a legjobban a nemzeti bajnokság előtti napokban. Szlovénia után elég kimerültnek éreztem magam, és kicsit aggódtam emiatt. Az első néhány körben a közérzetem biztosan nem volt a legjobb.
A terv az volt, hogy Drakost küldjük az elmenésbe, miközben én a csoportban maradok, hogy spóroljak a lábaimmal a fináléra. Drakost az utolsó körben utolérte egy kis csoport, majd az utolsó emelkedőhöz közeledve indítottunk néhány támadást, hogy teszteljük az ellenfeleinket. Az utolsó emelkedőn full gázzal mentem a meredek részen, and mindenkit leszakítottam. A végén egy 15 km-es szóló teljesítményt nyújtottam, és majdnem egy perc előnnyel nyertem.
Most pihenni fogok egy kicsit. Nagyon sűrű szezon volt eddig, rengeteg utazással és sikeres versenyekkel. Szükségem van egy kis resetre, hogy folytatni tudjam ezt a jó szezont. A pihenéshez a tengerpartra megyek úszni és búvárkodni! 🤿 Haha.
Tomas felvette a WorldTour ritmust az olvadó utakon
Igen, nagyon boldog vagyok ezzel az eredménnyel, még akkor is, ha ez nem egy győzelem. Vacek egyszerűen túl erős volt. Szerintem ez sok dolog kombinációja; például ő sokkal több ilyen hosszú versenyt teljesített már magasabb tempóban. A WorldTour egyszerűen egy másik szint minden tekintetben, úgyhogy hiába volt jó napom, ez nem volt teljesen elég.
A verseny síkon kezdődött, majd amikor az első emelkedőhöz közeledtünk, Vacek nagyon magas tempót diktált, aminek köszönhetően mindössze nyolc versenyző maradt az élen. Ez mindenkinek jó szituáció volt, így nagyon jól dolgoztunk együtt, és folyamatosan növeltük az előnyt. Aztán az ötödik körben egy újabb komoly szelekció történt. Ezután már csak három cseh versenyző és Lukáš Kubiš (szlovák) maradt. A következő körben Vacek újra rákapított, és már csak ketten maradtunk.
Ez a hatodik kör volt, és a tetején a zsűri úgy döntött, hogy egy körrel lerövidíti a versenyt az útviszonyok miatt: az aszfalt konkrétan olvadt a hőségben! Folytattuk az együttműködést, vagy legalábbis próbáltam a tőlem telhető legtöbbet megtenni, miközben Vacek végezte a munka nagy részét. Aztán az utolsó emelkedőn leszakított. Onnantól kezdve egyedül mentem full gázzal, és szerencsére biztosítottam a második helyet.
Márkó kőkemény csatája a kiszáradás ellen
Alapvetően a nagy hőség volt a legnagyobb ellenfél ezen a versenyen. A pálya dombos részén nagy tempót terveztünk, és ez így is alakult: itt elszakadtunk tízen-tizenketten, köztük mind a négyen TUS-osok. Én innentől kezdve csak Zsombira (Takács) figyeltem, a többiek pedig próbálták fárasztani a csoportot.
Harminc kilométeren belül elfogyott a vizem, és a kocsitól már senki sem tudott hozni nekem, mert folyamatosak voltak a támadások. El is szakadtunk Zsombival, de hamar kiürültem, mivel nem tudtam pótolni az energiát. A végén lószolt Zsombi, amit én már nem tudtam átvenni, így egyedül mentem be a célba. Ha az utolsó fél órában jobban tudok frissíteni, talán…
János a maximum megtalálásáról az óra elleni harcban
A második helyet azért csalódásnak nem mondanám, hiszen az nyert, aki a leggyorsabb volt. Ebben a teljesítményben és pozícióban most ennyi volt; mindent kiadtam magamból, úgyhogy egyáltalán nem vagyok csalódott. Persze jó lett volna megvédeni a címet, de ez most nem jött össze.
Még télen cseréltünk bringát Záray Lacival, hogy a kronón én is Cervélóval tudjak menni, a mezőnyhöz hasonlóan. Más nem nagyon volt a dologban. Reménykedtem benne, hogy egy kicsit gyorsabb lesz a gép, de így alakult. Ha előre tudom, hogy az év eleje így alakul, és nem lesz lehetőségem annyit foglalkozni ezzel, akkor biztosan nem cserélek, de ezen már kár rágódni.
Nagyon örülnék neki, ha több TT lenne a versenynaptárban, de sajnos ezen a kettes szinten – sőt, még az egyes szinten is – nagyon ritka az igazi egyéni indításos verseny. Nem teljesen értem, miért van ez így, de talán azért, hogy a szervezők ne hozzák hátrányos helyzetbe a kisebb csapatokat. Én mindenesetre nagyon szeretném, ha több ilyen futamot rendeznének. Az EB és a VB tervben van, én mindenképpen szeretnék indulni, ha lesz rá lehetőségem.
János az okos tempóról az újabb nemzeti dobogóig
Biztos, hogy nem én vettem a legkomolyabban a csapatból az OB-t, sőt talán a legkevésbé. Úgy érzem, sokan itthon talán túlságosan is rágörcsölnek erre a versenyre. Lehet úgy fogalmazni, hogy jókor voltam jó helyen, de ez így is volt megbeszélve a rajt előtt. Teljesítettem a feladatomat az elején, aztán a mezőny úgy gondolta, hogy ez a szökés jó neki, úgyhogy hazaértünk.
A végén már csak a második helyért ment a küzdelem. Nem gondoltam volna, hogy a többiek ennyire megrogynak, és Bálint után én érkezem meg a legjobban, de ez a forgatókönyv valósult meg. Én a saját tempómat mentem előtte, és nem is igazán mentem all-out sehol. Szóval a riválisok jobban megzuhantak, így magam is meglepődtem, hogy harmadik tudtam lenni, de nagyon örültem neki.
A tavalyihoz képest idén jobban alakult a csapatnak a vasárnap, bár ott azért balszerencsések is voltunk, amikor például Bálintot kiküllőzték. Jól működtünk együtt, de ugyebár én szinte csak Pakot Andrist és Kardos Csongort láttam, mert ők voltak velem a szökésben a legelején. Andris viszonylag korán leszakadt, utána pedig Csongor kapott defektet, így vissza kellett csorognia a mezőnybe, ahol a többiek természetesen nem nagyon vezettek.
Később már kicsit többet voltak a mezőny elején csapattársak, de szerintem erre sem volt szükség, mert ha felért volna a főmezőny, akkor hozzák magukkal Dina Marcit és Valter Attilát is. Ez egyáltalán nem lett volna ideális, és akkor szinte biztosan lecsúszunk a dobogóról. Viszont szerencsére nekem is jó napom volt, és ezt a harmadik helyet meg tudtam oldani, ami visszatekintve szerintem a maximum, amit el tudtunk hozni aznap. Esetleg ha még jobban bírom a végét, talán Bálint elé beérhettem volna.
Fotók: Ivana Davidov, Nassos Triantafyllou, Sitku Márton, Lippai Marcell
