A Magyar Országúti Országos Bajnokság 144 kilométeres útvonala valódi túlélési versennyé alakult a tikkasztó, 41 fokos átlaghőségben. A mezőnyre hat nagy kör és két és fél kis kör várt, ami összesen nyolc kíméletlen mászást jelentett az apátsági emelkedőn. A szakmai stáb által kijelölt taktika egyértelmű volt a rajt előtt: mindenképpen mozgásba kellett hozni az elejét, hogy mi diktáljuk a tempót, és kontrolláljuk a riválisokat. A segítők és a stáb tagjai fantasztikus munkát végeztek a frissítőzónákban, a folyamatos jég- és vízellátás elengedhetetlen volt a túléléshez ebben a melegben. A nap döntő momentumát Zsombor Takács, az MBH Bank Colpack Ballan versenyzője mutatta be, aki egy látványos, 50 kilométeres szóló elmenéssel hódította meg a bajnoki címet. A menet közbeni taktikai nehézségek és az üldözőboly széthullása ellenére a csapatunk talpon maradó versenyzője érett versenyzéssel biztosította be a csodálatos harmadik helyet.
János az első elmenésről és az 585 wattos lószról
Az volt a tervünk, hogy mindenképpen menjünk el az elején. Az első megindulás az enyém volt, és ebből sikeresen kialakult egy 12 fős elmenés, amelybe Pakot Andris és Kardos Csongi is bekerült. Az első éles apátsági emelkedőn végig elöl mentem, az átlagom 585 watt lett, ami után kilencen maradtunk a csoportban.
A sorsdöntő szökés és a technikai balszerencse
Körülbelül 50 kilométerrel a vége előtt Takács Zsombi egy nagyon jó ütemű támadással elment a lejtőn. Nem sokkal ezután Csongi sajnálatos módon defektet kapott és leszakadt, így egyedül maradtam a csoportban a csapatunkból a tikkasztó hőségben.
Taktikus hajrá és a történelmi dobogó
Az utolsó emelkedőkön tartottam a saját ritmusomat, folyamatosan 470 wattal mentem felfelé, miközben a többiek elkészültek az erejükkel a korábbi nagy megindulások után. Az utolsó előtti emelkedőn Kárpáti Bálint elszakadt tőlünk, de a cél előtt, a 400 méteres táblánál mindenkit utolértem a csoportunkból, és végül egy all-out hajrával bejöttem a harmadik helyre. Tíz évvel ezelőtt voltam országos bajnok, és 2016 után most, 2026-ban állhattam újra a mezőnyverseny dobogójára, ami fantasztikus érzés.
Csongor gondolatai az első felnőtt országos bajnokságáról
Jó erőben voltam elől, sajnálom, hogy ledefekteltem, mert ha ott tudok maradni, akkor szerintem megvoltak a taktikai kártyáink, hogy a dobogó egy magasabb fokáért játsszunk.
Úgy lett 4 perces előnyünk, hogy az első két óra harminc percben 250-es átlagwattom lett. A tempó nagyon taktikus volt elöl: pár percig váltottuk a vezetést, aztán a csoport megállt és egymást figyelte.
Amikor Zsombi megindult, a szökésben végzett munka miatt már 270 wattos átlagon ültem a versenyre vetítve. De Zsombi számai egyszerűen egy másik szinten voltak: ő 300 wattos átlaggal fejezte be a napot. Félelmetes, ahogy így el tudta rúgni, és az időkülönbségek pontosan megmutatják, mennyire domináns volt. Összességében szerintem ez volt a maximum, amit ki tudtunk hozni belőle. Szerintem mindenki jó volt tegnap, akár egy órát ment, akár lerogyott a hőségtől, akár nem került be az elmenésbe. Folytassuk a munkát úgy, ahogy eddig, és egyszer úgyis kiadja.
Fotó: Lippai Marcell
