A Peace Race utolsó szakasza egy igazán látványos, 131 kilométeres menettel búcsúzott Krnov és Šternberk között, igazi napsütéses, meleg időben. Az 1948 méternyi szintet tartogató etap döntője a Šternberk körüli 5 helyi körön zajlott, ami ráadásul csapattársunk, Tomáš Přidal szülővárosa. A körpálya egy brutális, 1 kilométeres meredek macskaköves emelkedőt, egy kanyargós lejtmenetet és egy szűk, technikás városi részt foglalt magában. Sportigazgatónk kiemelte, hogy a rajt előtti megbeszélés alapján csak a 6 főnél nagyobb szökésekre kellett figyelni, nehogy a srácok feleslegesen pazarolják az erejüket. Az elején elengedett kétfős elmenés hiába épített ki közel 4 perc előnyt, a mezőny még a városi körök előtt könnyedén utolérte őket. Egy kisebb ijedtségre adott okot Márkó Tóth első defektje az első 10 kilométeren, de a széles, enyhén emelkedő úton a gyors csere után a kocsivonalon lazán visszaért a bolyba. A technikás körözés során a mezőny azonnal darabjaira hullott a 40 km/h-s átlagsebesség mellett, ahol az összetett győzelmet végül a belga Kamiel Eeman (Belgium) biztosította be magabiztosan. A mi részünkről Vas Barnabás bírta a legtovább az elsőkkel, és csak az utolsó kör döntő emelkedőjén szakadt le, amivel a nagyszerű 31. helyen zárt a szakaszon. Endrédi Máté, Rastko Nikačević és Tóth Márkó a második csoportban érkeztek meg. Az összetett végelszámolásban (GC) így Máté lett a legjobbunk a 37. helyen, míg Barni 12 pozíciót javítva a 40. helyen fejezte be a viadalt. A csapat legközelebb az Oberösterreich Rundfahrt versenyen áll rajthoz.
Máté a fejlődéséről
Igazak voltak a pletykák, és a mai szakasz nehezebb volt, mint a tegnapi. A nap végén csapattársunk, Tomáš Přidal városában, Šternberkben teljesítettünk 5 kört, ami tartalmazott egy egykilométeres, meredek, macskaköves emelkedőt, egy kanyargós lejtmenetet és egy városi, technikás részt.
Jól éreztem magam, de tudtam, hogy nem fekszik nekem annyira ez a rövid, meredek fal, ezért próbáltam elöl maradni, és minél jobb helyen megjomeni. Végül ez nem igazán sikerült, és a második csoportban végeztünk Rastkóval és Márkóval, de Barni elöl tudott maradni egészen az utolsó körig.
Nyilván nehezebb volt így a végén, csak négy riderrel a többi csapathoz képest, de nem is vállaltunk semmi felelősséget, és nem nagyon dolgoztunk elöl, ezért nem volt számottevő a különbség.
Szerencsére látszik rajtam a fejlődés, de ezen a versenyen egy picit többet szerettem volna mutatni és jobban teljesíteni. A Tour de Hongrie-bukás óta valószínűleg csak 99%-on vagyok még, és hiányzott egy kicsi plusz, de az irány jó.
Sok fiatal versenyző itt kap lehetőséget, hozzánk hasonlóan, ezért nagyon hektikusak a szakaszok, és nagy káosz uralkodik végig. Mondhatni vérre megy a játék, mindenki akármit megtenne egy jó eredményért.
A következő versenyem az Oberösterreich Rundfahrt, ahol egy erős sorral indulunk ismét.
Barni utolsó rohamai
Hát nem az az eredmény, amit akartam. Ma már elég fáradtak voltak a lábaim, de az elején egész jól éreztem magam, viszont ez így kevés volt egy jó eredményhez a fináléban. Végig élveztem a versenyt, ez a négy szakasz nagyon feküdt nekem.
A végén a körözés elég nehéz volt: már az első körben teljesen szétszakadt a mezőny, de ott tudtam maradni az első csoportban, és csak az utolsó körben szakadtam le az emelkedőn. Majd végül a harmincadik hely körül jöttem meg, kicsit kevesebb mint egyperces hátránnyal.
A következő versenyem nekem is az Oberösterreich Rundfahrt lesz.
Fotó: Lippai Marcell
