A Peace Race első szakasza egy brutális, 112 kilométeres menettel mutatta be a cseh utak nehézségeit, rögtön 1651 méternyi szintkülönbséget pakolva a srácok lábaiba. A rajt után egyből egy 5 kilométeres emelkedő kapta el a mezőny galoppját Jeseník határában, ami azonnal darabjaira szedte a bolyt. Bár az utak technikásak, kanyargósak voltak, és szinte egyetlen egyenes szakasz sem akadt, az időjárás végül kegyes volt: a reggeli hűvös után jó idő fogadta a bringásokat, bár a szél végig komoly szerepet játszott. Sportigazgatónk kiemelte, hogy a taktika egyértelmű volt: folyamatosan elöl kellett helyezkedni, spórolni a szűk utakon kavargó szélben, és azonnal reagálni a nagyobb szökésekre. A mezőny végül minden próbálkozást kontrollált, a legnagyobb elmenés is alig több mint egy perc előnyt tudott kiépíteni. A folyamatos 180 fokos kanyarok miatt folyton változó szélirány ellenére a Team United Shipping három versenyzőt is az élbolyban tartott a nagyjából 100 fős mezőnyhajrára.
A szakaszt végül Mads Landbo (dániai válogatott) nyerte meg, de a mi szempontunkból még szebb is lehetett volna a végeredmény. A csapatvezetés beszámolója szerint Tóth Márkó, Endrédi Máté és Vas Barnabás is végig ott voltak az elejében, Márkó ráadásul kiváló pozícióban várta az utolsó kanyarokat, ám egy előtte történő összeakadás miatt hatalmasat kellett fékeznie az utolsó előtti kanyarban. Így végül a 15. helyen jött be, míg Máté a 37., Barni pedig a 47. helyen zárt azonos idővel. Kicsit hátrébb Kardos Csongor és a gyengélkedő Rastko Nikačević az első hegyen beragadtak, de nagyot küzdve limitidőn belül fejezték be a napot. Holnap a 19-es kocsiból a 13-asba lépünk előre az autós sorrendben, és a cél egyértelműen egy top 10-es eredmény.
Márkó félszemű csatája
Az emelkedők után eléggé szelektálódott a mezőny, aztán egész sokan visszaértek ránk. Az egyik lejtőn kiesett a jobb szememből a kontaktlencsém, és az érdekes volt onnantól fogva… Kellett egy fél óra, amíg hozzászokott az agyam, hogy csak az egyik szememmel éles a kép. A vége a helyezkedésen múlt. Egész jól csináltam, nyugodt voltam, de volt egy kis összeakadás előttem, és hátrébb csúsztam az utolsó kanyar előtt, így ez ma csak ennyire volt elég.
Abszolút érezni szerintem, hogy mindenki bizonyítani akar itt, ezen a versenyen. Más azért egy ilyen U23-as mezőny: nincs kontroll, mindenki full gázon megy, elég nagy a káosz néha. Ha holnap feljutok az utolsó emelkedőre az elejével, biztosan lesz egy nagyon jó eredmény.
Barni vágyott dobogója
Egész jól ment ma, főleg ahhoz képest, hogy az elmúlt 4-5 napban nem éreztem magam a legjobban. Most végig jobb volt az érzés a bicón. Szeretnék minél jobb eredményt elérni a csapattal, és úgy hazajönni a versenyről, hogy egy dobogós helyezésünk is van. Nagyon könnyen váltok montiról outira, viszont fordítva már más szokott lenni a helyzet.
Fotó: Lippai Marcell