A Tour of Hellas nyitó napja rögtön mélyvíz volt a srácoknak, ahol az 50 km/h-s átlagsebesség és a feszült hangulat rányomta a bélyegét a versenyre. Az Ioannina és Agrinio közötti 172 km-es távon az időjárás kegyes volt hozzánk, 21 fokos, ideális bringás időben tekert a mezőny, bár a nap egy igen hosszú, 84 km-es, szerpentineken átvezető transzferrel indult.
A Team United Shipping tervei határozottak voltak: Michal Schurannal rámenni az első hegyi hajrára, a végén pedig Nikiforos Arvanitou-t helyzetbe hozni a hazai közönsége előtt. A hegyi pontok most elmaradtak, de a csapatmunkára nem lehetett panasz. Dejan Percic sportigazgató a befutó után elmondta, hogy a városi körpálya az utolsó 10 kilométeren kész katasztrófa volt a sok útfelújítás, körforgalom és szűk kanyar miatt. Sajnos a káosz a mi srácainkat sem kímélte: 5 kilométerrel a vége előtt Palumby Zsombor bukott, a végjátékban pedig Niki elé is beestek, így be lett zárva a sprintben. A szakaszt végül Mathis Avondts (Azerion / Villa Valkenburg) nyerte, Niki pedig a viszontagságok ellenére a 14. helyen zárt, ami biztató a folytatásra nézve.
Zsombi és a szalagkorlát esete
Volt egy kisebb bukásom ma, de szerencsére nem lett nagyobb baj. A végén a „városi körön” egy elég szűk, kanyargós úton száguldoztunk. Niki mellett voltam, és mondta, hogy „let’s go to the front”, úgyhogy a mezőny mellett jobbról elkezdtem felvinni, elég jó tempókülönbséggel. Jött egy éles balkanyar, amit külső íven kezdtem meg, de egy burgosos srác kicsit kibillent vagy megcsúszott, ezáltal én is. Megcsúszott az első kerekem, de még úgy éreztem, hogy be tudom venni a kanyart. Aztán az ív kezdett tényleg szar lenni, élesebb volt, mint gondoltam: ráhúztam a fékre, és így egyenesen csúsztam ki a kanyarból, neki egy lépcsőnek, majd beestem a szalagkorlát és egy oszlop közé.
Rosszabb is lehetett volna, de csak defektet kaptam, meg lejött kicsit a sípcsontomon a bőr. Innen aztán egyedül gurultam be, miután kaptam egy kereket Áditól. Amúgy jól éreztem magam, benne voltam az első kis hegy előtt egy elmenésben, ami pár percig életképesnek nézett ki azzal a fura kormányos holland breakaway-specialistával meg három másik arccal. Aztán a verseny felénél is próbálkoztam még szökéssel, de nem jött össze.
Nagyon gyors szakasz volt, jól éreztem magam végig igazából. Jó ezen a szinten versenyezni újra, elég kulturált a mezőny azzal együtt, hogy elég erős. Az edzések jól mentek otthon, úgyhogy remélem, a következő napok is jók lesznek. Nehéz szakaszok várnak ránk, a pontos terv még alakul, de természetesen Nikit és Tomast segítjük majd mindenhol.
Michal formakeresése
Őszintén szólva, még mindig keresem a formámat ebben a szezonban, és még nem igazán tudom, miért. Ma be akartam kerülni a szökésbe, vagy rámenni az első hegyi hajrára, de a lábaim nem voltak elég jók. Azért versenyzem itt a Tour of Hellas-on, mert idén nem indulok Magyarországon, szóval remélem, tudok itt valami szépet alkotni: vagy legalább ott lenni Tomasnak vagy Nikinek, amennyire csak lehet.
Jól dolgoztunk, aktívnak kellett maradnunk a versenyben, mert a nagyobb csapatokat nem túlzottan érdekelte a mai szakasz. Előreküldtem Zétit az ATT-vel húzni, hogy utolérjük a szökést: aztán a végén Veljko és én mentünk az utolsót, hogy áthidaljuk a maradék rést. Sajnos volt egy bukás az utolsó 2 kilométeren belül, ahol Niki beszorult, így ma nem tudott sokat tenni.
A részemről a cél egy szakaszgyőzelem Nikivel. Ez a hazai versenye, nagyszerű lenne. Azt mondanám, hogy egy top 5 az összetettben Pridallal kiváló lenne, de a top 10 is jó eredmény. Ezek a fő célok, személy szerint pedig megpróbálok rámenni a hegyi trikóra a következő néhány szakaszon.