Kellemes, napos időben vágott neki a mezőny a 206 kilométeres távnak Szarvas és Paks között. A 47. Tour de Hongrie leghosszabb etapja igazi taktikai csatát hozott: a győzelmet Benoit Cosnefroy (UAE Team Emirates) szerezte meg, de a Team United Shipping számára a nap legfontosabb eredménye a fehér trikó megszerzése volt. Szakmai vezetésünk elégedetten nyugtázta, hogy a nap során sem bukás, sem technikai probléma nem hátráltatta a fiúkat. A terv az volt, hogy Pelikán Jani vagy Tóth Márkó kerüljön szökésbe: Janit nem engedték el a riválisok, de Márkó sokadik próbálkozásra végül bekerült az ötfős elmenésbe.
A verseny döntő pillanatai a Duna-hídon és az azt követő oldalszeles részeken dőltek el. Márkót és társait meglepően hamar utolérték, ekkor pedig Fetter Erik indított bátor szóló támadást. Erik akciója után a Cofidis és az UAE brutális tempót diktált, ami darabokra szedte a mezőnyt: a sárga trikós Merlier is hátul maradt. Erik végül bekerült egy bivalyerős tízfős csoportba, és bár 200 méterrel a cél előtt, a harmadik helyen haladva érte be a mezőny, a szakasz 21. helye és az összetett 17. pozíciója azt jelenti, hogy az eredményhirdetéskor ő húzhatta fel a fehér trikót.
Erik útja a fehér trikóig
„Hát, ez egy hosszú szakasz volt. Nehezen alakult ki a szökés. Az volt a terv, hogy Jani vagy Márkó kerüljön bele, de Janit nem akarták elengedni. Márkó sikeresen bele tudott kerülni. Elég korán megfogták őket, ez picit meglepett mindenkit. Tényleg az utolsó köztes sprintre az egész mezőny együtt kanyarodott. Számítottunk rá, hogy a Lidl-Trek megpróbál utána valamit, mert nagyon támadó szelleműen versenyeznek itt. Így is lett: az első próbálkozásokat sikeresen lefüleltem, de arra reagált a mezőny. Aztán gondoltam, rápróbálok én is: eltempóztam és egyedül maradtam. Úgy voltam vele, hogy folytatom és meglátjuk, mi lesz, mert tényleg nagy oldalszél volt, és várható volt, hogy valamilyen szakadást megpróbálnak előidézni. Ez így is történt: volt egy szélezés, és elszakadt egy nagyon erős sor, amibe be tudtam állni. Innentől még 20 kilométer volt hátra. Picit megbomlott az együttműködés és elkezdtek támadni. Elég nehéz volt a világsztárok támadásait átvenni, de mindig sikerült: még a legutolsónál is fel tudtam ugrani a legeljére. Onnantól csak nyomtuk, ahogy tudtunk, hogy harcoljunk a győzelemért. Végül pár száz méterrel a cél előtt a kanyarban fogott meg a mezőny a stabil harmadik helyen. Ez egy picit fáj, hogy a Tour de Hongrie dobogója ilyen közel volt. Mindegy, a nap végén hozzánk került a fehér trikó: erős a csapat, és holnap még ráteszünk egy lapáttal.”
Márkó harcos szökése
„Nehezen engedték el a szökést. Próbálkoztunk Máté is, Erik is, Jani is. Aztán a miénket végül elengedték. Ott nem volt olyan vészes a tempó, egész kontrollált volt: amikor a mezőnnyel kialakult az előnyünk, viszonylag kényelmesebb volt a tempó. Azért hosszú volt nagyon a nap. A sprintek is idegessé tették az egészet: mindkét sprinten 3. lettem. A 3. sprint előtt megfogtak minket, amire nem számítottunk, hogy ilyen hamar. A két srác, aki megelőzött, az elég gyorslábú volt: lehetett volna jobb, de utólag nem számít. Virtuálisan ott átvettem a fehéret, de a végén a szélezésben már nem bírtam jól helyezkedni, és ott leszakadtam a hosszú nap után. Így nekem az összetett meg a fehér is elúszott idénre. Összességében nagyon jól sikerült a nap, hogy a szökésben ott voltunk, és végül Erik megmentette a napot. Abból a szempontból is volt egy biztos pont, hogy ha normál szcenárió lesz és egyben marad a mezőny, akkor enyém lett volna a fehér: így meg meglett Eriknek, és nincsen semmi elúszva.”
📷Fotó: Lippai Marcell
