Március 15-én Kremasti környékén ért véget a Tour of Rhodes Powered by Rodos Palace. A 156,4 kilométeres táv 2623 méternyi szintet és 39,69 km/órás átlagsebességet tartogatott. Az időjárás nem volt kegyes a mezőnyhöz: az esőzések tönkretették az utat, rengeteg kavicsot hordva az aszfaltra, emiatt egy 300 méteres gravel szakaszt is le kellett küzdeniük a versenyzőknek. A szakaszt Matteo Scalco (XDS Astana Development Team) nyerte. Toldi Tamás sportigazgató elmondta: „Tomas még éjszaka jelezte, hogy nem tud indulni, így 4-en álltunk rajthoz. Ezzel el is szállt a GC esélyünk, maradt a B terv, hogy Nikit ameddig tudjuk, ott tartjuk.” Nikiforos végül óriásit ment a lejtmenetben és 20. helyen zárt, Rastko pedig értékes segítséget nyújtott a döntő emelkedők előtt.
Veljko gondolatai a mai napról
Ma volt a nap, amikor a testem feladta, hogy wattokat adjon le a pedálozáshoz…
Ma volt az a nap, amikor a testem egyszerűen feladta, hogy wattokat préseljen a pedálokba…
A csapat számára a szlovéniai egynapos versenyek következnek, úgyhogy megpróbálok visszatérni a kerékvágásba és készen állni a GP Novo Mestóra. A kapcsolatom Rastkóval nagyon jó: ő még csak elsőéves U23-as, szóval sokat kell tanulnia, de motivált a munkára és arra, hogy minden egyes nap a lehető legtöbbet fejlődjön. Sokkal jobb volt nálam a görög kampányban! 🙂 🙂
Rastko friss élményei
A mai nap nagyon nehéz volt a sok mászással, de örülök, hogy az utolsó nagy emelkedő előtt az első csoportban maradtam Nikivel, hogy jól pozicionáljam őt. Épp most fejeztem be az első versenyblokkomat itt Rodoszon: elég kemény volt, de nagyon élveztem. Úgy érzem, sok tapasztalatot szereztem és segítettem a csapatot, még ha a saját eredményeim még nem is voltak különlegesek.
Általánosságban nagyon jól elfogadottnak érzem magam, a hangulat és a kapcsolat a csapattársaimmal nagyszerű. Nagyon motivált és izgatott vagyok a következő versenyek miatt!
Tomi meglátásai a csapatautóból
Tomas még éjszaka jelezte, hogy nem tud indulni, így 4-en álltunk rajthoz. Ezzel el is szállt a GC esélyünk, maradt a B terv, hogy Nikit ameddig tudjuk, ott tartjuk.
Veljko kb 35-nél szállt ki, ami nem meglepő, mert az elmúlt 3 hétben 2-szer szaladt át rajta a hírhedt rodoszi vírus. Suri az első nagy emelkedő felénél fogyott el.
Rastko amíg tudott segített Nikinek, aztán ő is leszakadt, de a szűk lefelékben simán visszaért, akkor még egyet tudott lendíteni Nikin, aztán már csak begurult. Niki is leszakadt a második emelkedőn, de a lefelében óriásit ment és visszazárt a 2. csoportra, de a sárga trikóst nem sikerült utolérni. Az sem segítette, hogy a sárga trikósnak 2 embere volt itt és mesterien trollkodták szét ezt a csoportot.
Végül a csoportjában a 2. lett a sprinten, úgy, hogy szinte csak ő vezetett végig. A technikai problémánk nem volt, pedig reggel még volt egy rendkívüli technikai meeting, mert az időjárás tönkretette az utat, rengeteg kavicsot hordott fel az útra az eső és volt egy 300 méteres gravel rész is a szakaszban.
Rastko nagyon kellemes meglepetés az egész rodoszi túra alatt. Pedig 2-szer volt ő is beteg. Kíváncsi leszek, milyen ha egészséges. Idő lesz, míg a srácok helyre jönnek, mert van aki 5 kilót fogyott a betegsége miatt. Ez van, ilyen ez a sport. Nem búslakodunk, nincs rá idő, a következő 2 hétvégén van 2 fontos egynapos versenyünk, fejben már ott vagyunk. Mi betartottunk minden tőlünk telhető óvintézkedést.
Istrian Spring Tour 3. szakasz: Pazin › Umag (125 km)
Március 15-én a Pazin és Umag közötti 125 kilométeres etappal véget ért az idei Istrian Spring Tour. A napsütéses, de szeles időben a mezőny 47.508 km/h-s átlagsebességet diktált az 1223 méternyi szintemelkedés ellenére. Dejan Percic sportigazgató szerint az utolsó 10 kilométer a szezonnyitó versenyt idézte: az utolsó két kilométeren belüli hat körforgalom rendkívül idegessé tette a mezőnyt. A taktikának megfelelően Endrédi Máté a hegyi hajrákra fókuszált, ahol egy harmadik helyet is bezsebelt, míg a fináléban Fetter Erikért dolgozott a sor. Egy, az utolsó két kilométeren belüli bukás azonban megállásra kényszerítette Eriket, így végül a 18. helyen érkező Cătălin-Luca Câmpean lett a legjobbunk. A szakaszt Alessio Magagnotti nyerte a Red Bull – BORA – hansgrohe Rookies csapatából.
Luca értékelése a mai napról
Sziasztok again!
Ma én voltam a legelőkelőbb helyen végzett versenyzőnk, bár nem ez volt a terv. Erikkel jó pozícióban voltunk az utolsó néhány kilométeren, de történt egy bukás előttünk, és én voltam az egyetlen, aki elöl tudott maradni.
A verseny összességében teljes gázzal ment az elejétől a végéig: sok szétszakadás és szökés, de a végére minden összeállt. Csapatként elég aktívak voltunk, és próbáltuk kijátszani a kártyáinkat, amikor csak lehetőségünk adódott.
Ez a két hét nagyon jó volt. Szerintem mindannyian egy kicsit többet vártunk ezektől a versenyektől, de nehéz összehasonlítani őket a tavalyi év sikereivel. Összességében jó teljesítményt mutattunk, és az esetek nagy részében sikerült végrehajtanunk a tervünket. Emellett Máté nyert néhány KOM-ot, szóval biztató formát mutat!
Nagyon jó volt itt versenyezni; nem lehet megunni, mert mindig történik valami :). Nagyon jól szórakoztam, és azt hiszem, ezekben az utolsó harcokban ismét sikerült némi önbizalmat szereznem. Az első pár napban még haboztam, hogy bevállaljak-e bármilyen bevállalósabb mozdulatot vagy egyszerűen kövessem a támadásokat.
Jó alkalom volt arra is, hogy csiszoljam a magyar nyelvtudásomat 😉
Már biztosan tudom, hogy Szlovéniában fogok versenyezni, konkrétan a GP Adrias-n, és ha minden a tervek szerint alakul, ott nagy eredményt kellene elérnünk. De egyelőre vissza kell lépnünk néhányat, haza kell mennünk, és az egészséget, valamint a felépülést kell prioritásként kezelnünk.
Zsombi meglátásai a káoszról
Kemény és káoszos verseny volt. Az umagi verseny óta nem nagyon éreztem magamat 100%-osnak; elképzelhető, hogy bennem is lappang az, ami Márkón és Barnin kijött. A mai nap eleje nagyon szarul esett, a mezőnyben megmaradni is alig bírtam.
Ma sem tudott elmenni egy igazi szökevénycsoport, csak nagyon rövid időkre, így folyamatosan ment a szaggatás és a támadás. Aztán kb. a verseny felénél átfordult bennem valami, és elkezdtem egyre jobban érezni magam. Támadtam, vagy mentem a támadásokra, és onnantól kezdve ott mozogtam a mixben az elején. Az utolsó hegyi hajrál után még inkább csőgáz volt a tempó a célig.
Eriket szerettük volna sprintelni, így igyekeztünk összeállni elöl. Viszont annyira káoszos és támadásokkal teli volt az utolsó 20 km is, hogy senki nem tudott igazán felállni vonatban. Maradtam verekedni elöl a pozíciókért, aztán megérkezett Erik a kerekemre kb. 10 km-rel a vége előtt, ez pedig extra boostot adott, hogy szépen előrevigyem és pozicionáljam.
Eléggé rákaptam az ízére mostanában ennek, úgyhogy szerintem jól ment a pozícióharc; egészen az utolsó 3-4 km-ig ott tudtam boxolni Erikért. Aztán onnan Luca tudta volna átvenni, ott is volt mellette, és az élbolyban fordultak az utolsó 2 km-re, amikor Erik előtt elestek az ATT-sek, és meg kellett állnia. Én az utolsó pillanatban balról tudtam venni Lucával a járdaszigetet, így megúsztuk a bukást. Sajnos ez így elég peches volt, de csapatszinten jól mozogtunk, benne volt egy Umag Classic-beli eredmény újrázása is akár.
A “devos”, olasz csapatok és a szezon eleji versenyek káosza rendesen beaktivál a szezonra, az fix. Egy könnyűsúlyú, főként fiatal csapattal is ott tudtunk lenni a mixben. Erik 3. helye kiváló, és a top 20-as helyezések vagy a hegyi hajrák eredményei mind-mind szuper teljesítmények. Sokak egészsége nem volt 100%-os, de így is sikerült helytállni, innen megyünk előre.
A hangulat kiváló volt, nagyon sokat nevettünk, de közben fókuszáltak is tudtunk maradni a feladatainkra. Most kipihenjük a versenyeket, beépül a munka, meggyógyulunk, és mehetünk tovább. Várom a következő versenyeket!
Fotók: Nassos Triantafyllou / https://www.cyclingphotos.gr/; Sitku Márton / https://www.instagram.com/marchives.raw/
