Március 14-én a Tour of Rhodes mezőnye 158,6 kilométert teljesített Rhodes és Kalithies között. A 41,37 km/h-s átlagsebességű etapot az erős tengerparti szél és az eső által kimosott úthibák nehezítették, emiatt észnél kellett lenni a mezőnyben. A nap szökése négy percre is elment, de az utolsó hegyen, a KOM után a mezőny „lekapta” őket. Bár Szijártó Zétény a tegnapi bukása után nem tudott elrajtolni, és a csapat több tagja is betegséggel küzdött, a srácok fejben nagyon egyben voltak. Toldi Tamás sportigazgató szerint a terv az volt, hogy „Nikit az utolsó nagy bal kanyarban az első 20-ban fordítsuk be”, amit Michal Schuran egy tökéletes felvezetéssel fejelt meg. A szakaszt Nikiforos Arvanitou nyerte a Team United Shipping színeiben, megelőzve Lorenzo Confortit (Bardiani CSF 7 Saber) és Cameron Rogerst (INEOS Grenadiers Racing Academy).
Niki gondolatai a hazai győzelemről
A tegnapi, utolsó 3 km-en belüli bukás után tudtam, hogy ma nyernem kell, mert a pálya tökéletesen feküdt nekem.
Jól éreztem magam, és amikor a boly elkezdett gyorsulni az emelkedőkön, minden mozgást le tudtam követni. Az utolsó húsz kilométeren már éreztem, hogy ma nyerni fogok.
A záró kilométereken a csapat nagyszerű munkát végzett a pozicionálásommal. HATALMAS CHAPEAU Michalnak, aki elképesztő felvezetést csinált. 150 méterig előttem volt, aztán megnyitottam a sprintet és megnyertem a versenyt.
A vírus után ma végre igazán jól éreztem magam. Talán még nem vagyok 100%-os, de a táplálkozási tanácsadónknak, Eszternek köszönhetően megfelelően ettem, ami rendbe tette a gyomromat, így volt energiám mindent beleadni.
Suri élménybeszámolója a felvezetésről
A mai nap sokkal könnyebb volt, mint a tegnapi, és sokkal jobban is éreztem magam, így a lehető legtöbbet akartam segíteni Nikinek. Ez a fajta befutó jól fekszik nekem: jó pozícióban voltam, Niki pedig a kerekemen jött. 500 méterrel a vége előtt nyílt egy rés, és teljes gázzal tudtam menni Nikivel. Kicsit meglepett, milyen erősnek éreztem magam: 150 méterig nyomtam, aztán Niki tökéletesen befejezte. Nagyon boldog vagyok, ez volt határozottan karrierem legjobb felvezetése, és örülök, hogy van egy csapattársam, aki be tudja fejezni a munkát.
Szerdán még majdnem meghaltam: borzasztóan éreztem magam 38,7 fokos lázzal. Nem kellett volna elindulnom másnap reggel, de addigra már két másik csapattársam is beteg volt, így azt gondoltam: „Legalább próbáljuk meg, hátha javul az állapotom.” Szóval a mai nap extra különleges, mert végre jobban vagyok, és még segíteni is tudtam Nikinek egy újabb győzelemhez.
Egyáltalán nem jó, hogy a legtöbb srácunk beteg vagy beteg volt, de sok más csapatnak is ugyanez a problémája. Balszerencsénk volt a tegnapi bukással, és elveszítettünk még egy embert. A mai nap csak a túlélésről szólt: elöl maradni, nem nyomni túl keményen, mert nincsenek meg a számaink. De hittem benne, hogy Niki nyerhet, és mondtam is neki a rajt előtt, hogy tökéletes pozícióba fogom tenni, az utolsó 150 méter pedig már rajta múlik. Őrület, hogy pontosan úgy történt, ahogy mondtam! 😀
A holnapi eredeti terv az volt, hogy az összetettért megyünk Tomasszal, de most újra kell kalkulálnunk. Ma majdnem kiesett: gyomorproblémái vannak és tényleg nincs jól. Reméljük a legjobbakat egy jó alvás után, és hátha tudja a maximumot nyújtani holnap. Ha nem, megpróbálhatok bekerülni a szökésbe, és némi szerencsével egy szilárd eredményt elérni. Vagy talán a mai után Niki újra szárnyakat kap, átrepül a dombokon és nyer.
Istrian Spring Trophy 2.szakasz: Novigrad › Motovun
Az Istrian Spring Trophy második szakasza Novigrad és Motovun között zajlott 2026. március 14-én. A 130 kilométeres távon a napos, száraz idő ellenére az erős szél nehezítette meg a mezőny dolgát, amely 41 km/h-s átlagsebességgel haladt. A nap folyamán négy hegyi hajrá várt a versenyzőkre, a döntő szelekció pedig az Oprtalj emelkedőjén alakult ki, ami alapjaiban határozta meg a végkimenetelt. A szakaszt Matisse Van Kerckhove (Team Visma | Lease a Bike Development) nyerte meg egy egyéni akcióval. A csapat színeiben Fetter Erik a 41., Endrédi Máté pedig a 42. helyen zárt, alig több mint egy perccel a győztes mögött.
Máté élmenyei a hegyi pontokkal:
Elég jó napom volt, de az első KOM-ot nem tudtam elhozni, mert a szökés nélkülünk ment el. A másodikra rámentem, mert addigra már utolértük az elejét, és sikerült a mezőnyből megnyerni a sprintet egy Lidl-Trekes srác ellen. Sajnos csak harmadik kategóriás emelkedő volt, ezért a pontversenyben nem állok túl jól, de így is elégedett vagyok.
A motovuni befutó előtti kulcsfontosságú emelkedő az Oprtalj volt, ami eldöntötte, ki lesz ma elöl. Óriási szelekció volt, de szerencsére jó helyről kezdtem a hegyet, így ott tudtam maradni az első csoportban, bár nagyon fájt. Erik egy kicsit megúszott, de szerencsére a második csoporttal fel tudott érni a síkon. Ezután megbeszéltük, hogy a Motovunon megyünk, ahogy bírunk. Követtem Erik kerekét, de kicsit leszakadtam róla, onnantól pedig saját tempót mentem a célig. Voltak hibák ma, viszont összességében elégedett vagyok; úgy érzem, az eddigi legjobb formámban vagyok, és nagyon jók a lábaim. A taktikai részeken van még mit csiszolni, de ebben Erik sokat segít, és próbál tanítani is.
Még nem gondolok magamra komoly hegyimenőként, viszont hosszabb távon nyilván ez a célom. Most belerakom a munkát, és segítem a nálam erősebb csapattársaimat, amíg tudom. Az én időm még nem érkezett el, ahhoz még sokat kell tanulnom. Többet szerettünk volna ma, jó lett volna, ha maradunk még páran elöl a hosszú emelkedő után, és Erik egy kicsit jobb pozícióban érkezik meg, de így sem panaszkodhatunk. Jó nap volt, a hangulat továbbra is kiváló, már várjuk a holnapi szakaszt.
Erik gondolatai a királyetapról:
Mátéval voltunk az első csoportban a fináléban. Az elmúlt napokban nem éreztem magam a legfittebbnek, de ennek ellenére próbáltam aktív lenni egy szép eredmény érdekében. Elég erős szél volt, sokszor oldalról fújt, úgyhogy nagyon oda kellett figyelni. A verseny közepén benne voltam egy szélezéses támadásban, ahol körülbelül tizenketten maradtunk elöl, és a szökés elég ígéretesnek tűnt. Egyedül a Red Bull maradt ki belőle, így végül a nap legkeményebb emelkedője előtt megfogtak minket.
Ezután Máté nyert egy hegyihajrát, úgyhogy ma is tudta gyarapítani a hegyi pontjait. Tavaly ugye a sárga trikót kellett védenünk a motovuni napon, akkor mindenki minket támadott, ezért az egy nagyon kemény nap volt az egész csapatnak. Idén ez teljesen máshogy alakult, de a nagy szél miatt így is végig aktívnak kellett maradnunk.
Holnap újra Umagban lesz a befutó, ahol az első versenyen sikerült a dobogón zárnom. Igyekszem ezt megismételni, sőt, akár javítani is rajta.
Fotók: Nassos Triantafyllou / https://www.cyclingphotos.gr/; Sitku Márton / https://www.instagram.com/marchives.raw/
