Március 13-án folytatódott a 2026-os tavaszi hadjáratunk. Isztrián a Poreč és Funtana közötti 151 kilométeres szakaszon a 46 km/órás átlagsebesség és a technikás lejtmenetek domináltak. Endrédi Máté aktív versenyzéssel megnyerte a nap első, 3. kategóriás hegyi hajráját. A szakasz végén a csapat legjobbja Pakot András volt, aki a 17. helyen ért célba a mezőnyhajrában.
Endrédi Máté:
„Ma mindenki szökésbe akart menni, és az elején a csapat összes tagja aktívan ment a támadásokra, de senkinek sem sikerült eltávolodnia, mivel óriási tempó volt végig, és a trikókat is sokan akarták, köszönhetően a prológ kis időkülönbségeinek. Az első KOM-ot megnyertem; az emelkedő alján ment egy támadás amiben én is benne voltam. Három másik versenyzővel szépen el is távolodtunk, majd gondoltam, hogy nagyobb esélyem van leszakítani őket tempóból, mint sprintet nyerni. Ketten le is szakadtak, így ketten maradtunk, és szerencsére megnyertem a hajrát. Életem első hegyihajrá-győzelme UCI-versenyen, és nagyon boldog vagyok, hogy ilyen mezőnyben sikerült. Az önbizalmamnak is jót tett, hogy tudom: ott vagyok az erősebbek között. Szóltam Eriknek, hogy megvan, és megbeszéltük, hogy mindenképpen kéne a második is a hegyi trikó miatt, és hozzanak előre a következő hegy előtt; viszont ott már nagyon beindult a menés, és nem tudtam megfelelő pozícióból kezdeni az emelkedőt, így szinte esélytelen volt ott pontokat szerezni.
Nem mondanám eseménytelennek a mai szakaszt, nagyon nagy tempó volt, és végig figyelni kellett a helyezkedésre is. Egyetlen hosszú életű szökés sem volt ma.
A csapatban nagyon jó a hangulat, és várjuk a többi szakaszt. Nagy tervek vannak, és az összhang is tökéletes.
Jók voltak az érzések ma, bár a KOM után már el voltam fáradva. Szerencsére sikerült úgy helyezkedni, hogy az elejében maradjak Erikkel, Andrissal és Lucával, viszont az utolsó 10 km-en én már csak spóroltam a holnapi szakaszra. Nem sok keresnivalóm volt a fináléban.
Cătălin-Luca Câmpean:
Sziasztok!
Nem tudtam, mire számítsak ettől a versenytől és a mezőnytől; bármi megtörténhet, és ma gyakorlatilag minden forgatókönyv meg is valósult. A végén egy elég hektikus és gyors sprint döntött. A csapat nem volt ma 100 százalékos, de együtt tekertünk és végül jó munkát végeztünk. Semmi különös nem történt a szakasz alatt: egy nagyon gyors lejtmenet után az egész a könyöklésről és a pozíció megtartásáért folytatott harcról szólt, ami itt megszokott.
Nagyon örülök, hogy tavalyhoz képest ilyen korán kezdhetem a szezont. Az edzéseim simábban mentek és a formám is jól alakult, de még nem vagyok 100 százalékon. Horvátország előtt elég beteg lettem, úgyhogy most csak építem vissza a formámat. Azzal, hogy ilyen korán formába lendülök és versenyzek, szerintem ígéretesebb lesz az idei szezonom. Azt is mondhatom, hogy szintet léptem idén: a segítői feladatok mellé bejött az is, hogy az utolsó kilométereken segítsek a srácoknak, vagy akár saját esélyeim is legyenek, amihez még hozzá kell szoknom.
Nem mondanám, hogy izgatott vagyok az emelkedős befutó miatt; nincs mit szépíteni, nem vagyok hegyimenő! 🙂 De Erikkel és Matteotival (Máté) megvan a kellő erőnk, úgyhogy megteszek minden tőlem telhetőt, és próbálok hasznos lenni.
Nem olyan rossz, hogy én vagyok az egyetlen nem magyar ezen a versenyen. Értem a viccek egy részét, a srácok közötti hangulat pedig ragadós, szóval képtelenség rosszul érezni magam. Ez egy jó lehetőség arra is, hogy fejlődjek a magyar nyelvben! 😉
Közben Görögországban a Tour of Rhodes első szakasza drámai fordulatokat hozott. A poros, kavicsos utakon rendezett versenyen a csapatot tovább sújtotta a vírus, majd 5 kilométerrel a cél előtt Nikiforos Arvanitou, Zétény Szijártó és Rastko Nikačević is bukásba keveredett. Rastko és Zétény egy tüskebokorban landoltak: utóbbi mély sebet szerzett, így holnapi indulása kérdéses. Tomáš Přidal a nehézségek ellenére az első bollyal érkezett meg, megőrizve esélyét az összetettben.
Tomáš Přidal:
Sajnos nem érzem jól magam. Még a verseny közben is éreztem, hogy valami nincs rendben, de így is a maximumot akartam nyújtani, és próbáltam nem időt veszíteni. Holnap meglátjuk, hogyan érzem magam. A mai verseny nem volt túl jó nekünk, mert a legtöbben betegek vagyunk, és nem tudtunk ott lenni a pálya legnehezebb részein; mindenesetre megtettük a tőlünk telhetőt. A végén, körülbelül 4 kilométerre a céltól, Niki, Zétény és Rastko elestek. Niki visszaért a bolyba, de túl sok energiát veszített, így nem tudott sprintelni.
Szóval, ahogy mondtam, holnap meglátjuk, hogy egyáltalán elindulok-e. Az én szemszögemből ez sajnos inkább a túlélésről szól, mint a versenyzésről. Elég csalódott vagyok, de nem igazán tudok mit tenni ellene.
Zétény:
A mai versenyem egész jó volt a betegség után; a vírus pár napra eléggé kidöntött a lábunkról, de a prológ és a mai nap érzésre sem volt rossz. Viszont ma, a cél előtt, elestem Raskóval együtt. Sajnos eléggé odavertem magam, elég mély sebet is szereztem, így most a fókusz a felépülésen van. Ez a szezon sajnos nem kezdődik túl jól számomra itt Görögországban a sok probléma miatt, de remélem, innen már csak javulni fog minden. Szívesen jöttem ide, tetszik a hely, csak sajnos akadt pár nehezítő tényező számunkra.
Fotók: Nassos Triantafyllou / https://www.cyclingphotos.gr/; Sitku Márton / https://www.instagram.com/marchives.raw/
