Hét közben derült ki, hogy a Team United Shipping is ott lesz a Szlovák Kupa hétvégi állomásán, a Memoriál Juraja Farbiakán. A versenyen háromszor teljesítettek egy igencsak dimbes-dombos körpályát. A Teplicétől nem messze rendezett versenyen a TUS létszámban és minőségben is kiemelkedett a mezőnyből.
A TUS-os srácok az elejétől aktívak voltak. A kezdeti négy fős szökésben ott volt Endrédi Máté is, aki az egyik hegyi hajrát is megnyerte. A mezőnyben sajnos egy bukásban is érintettek voltunk: Tóth Márkó és Csáki Szabolcs került a földre. A kezdeti elmenést végül megfogták, majd a sok próbálkozás közül egy olyan támadás szakadt el, amiben ott volt Szijártó Zétény is.
Zétény az utolsó felfelé alatt lószolt, az attakkal pedig csak a későbbi győztes Dominik Glazner tudott lépést tartani. A sprintet a cseh versenyző meglepetésre hamar elkezdte, Zétény pedig hiába közelített, már nem tudta utolérni a cseht.
Szijártó Zétény a második helyéről:
“Egyértelműen a TUS volt a legerősebb csapat a mezőnyben, létszám ügyileg is kiemelkedtünk, és így azért eléggé más volt ebben a közegben versenyezni. A győzelem reményében érkeztünk a versenyre, úgyhogy mindenki kellően motivált is volt, és szerencsére jó is volt a formám, minden gond nélkül ment napközben. Végül egy öt fős szökés alakult ki a második kör elején, amiben én is ott voltam, végig jól dolgoztunk együtt. Rámentem a sprintekre és a hegyi hajrákra is, mindegyiket megnyertem, ezek az eredmények azért egy nagyon picit enyhítenek a második hely bánatán. A legvégén ketten maradtunk elől, miután az utolsó hegyen támadtam, és csak a későbbi győztes tudott követni. A végén elkövettem egy hibát mert a visszafordító kanyart nem elsőként vettem be, mivel a srác sokkal korábban elkezdte a sprintjét, mint amire számítottam. Így is közeledtem, de a kanyar után már nem tudtam kikerülni, mert onnan nagyjából mindössze nyolcvan méter volt hátra a célig…”
Palumby Zsombor a végén támadta be a főmezőnyt és a hatodik helyen zárt:
“Az elejétől nagyon aktívak voltunk, folyamatosan támadtunk. Végül (Szijártó) Zétény került be egy öt fős szökésbe. Hátul ezután is sok támadás volt, de nem igazán állt senki előre üldözni. Mi csak szépen tettük a kereket, szereltük le a támadásokat. Aztán az utolsó körben, az utolsó hegyen felváltva lószoltunk végig, mert Zéténynek stabil előnye volt. Körülbelül a hegy vége előtt négy kilométerrel aztán nekem is sikerült egy erős attakkot bevinnem. A hegytetőn egyedül buktam át, de a lankás 11 kilométeres síkon nem hittem volna, hogy kitartok a célig. Azért hajtottam, hogy a kiharcolt 15-20 másodperces előnyömet megtartsam, amíg csak tudom, mert edzeni és különböző szituációkat kipróbálni jöttünk ide. Nyomtam neki, fogytak a kilométerek és végül éreztem, hogy beérhetek a mezőny előtt. Kemény utolso 15 kilométer volt, de jól éreztem magam, jó volt újra versenyezni.”