Tomáš Přidal megmutatta erejét a Tour of Mersin legnehezebb emelkedőjén: szakaszgyőzelmével az összetett elsőség kapujába lépett.
Április 11-én, a Tour of Mersin királyetapján Tarsus és Ayvagediği között 100 kilométer és brutális, 3278 méternyi szintkülönbség várta a versenyzőket. Az időjárás nem volt kegyes, hűvös időben és helyenként szemerkélő esőben telt a nap, ami a 60-70. kilométernél található, murvás és szűk kanyarokkal tarkított lejtmenetet még veszélyesebbé tette. Dejan Percic sportigazgató elmondta, hogy bár szerették volna Michal Schurant szökésbe segíteni a hegyi trikóért, a mezőny nem engedett el senkit a jól belátható emelkedőkön. A döntő pillanatokban Nikiforos Arvanitou diktált kemény tempót felvezetésként, majd az utolsó, helyenként 15%-os meredekségű kilométeren Tomáš Přidal döntött: támadása sikeres volt, és 12 másodperces előnnyel ért célba Serdar Anıl Depe (Spor Toto Cycling Team) előtt.
A győzelemmel Tomáš az összetett élére került, ahol 3 másodperces előnye van.
Tomas beszámolója a királyetapról
Számítottunk rá, hogy a mai nap feküdni fog nekem, de persze minden félremehetett volna. Először is örülök, hogy mindenki épségben célba ért, mert volt néhány nagyon veszélyes lejtmenet a pályán.
Végig éreztem a csapat támogatását, így energiát tudtam spórolni az első 60 km-en. Aztán elértük a legveszélyesebb lejtőt, amit rögtön egy emelkedő követett. Niki magas tempót ment felfelé, hogy később támadhassak. Ezután már csak hat versenyző maradt elöl, de az együttműködés nem volt a legjobb, így a csoport 15-20 fősre duzzadt a tetőre.
Ezután jött egy újabb veszélyes lejtő, ami egyenesen az utolsó emelkedőre vitt. Saját tempót mentem és a munka nagy részét én végeztem azon a hegyen, amíg már csak hárman maradtunk az utolsó kilométerre, ami átlagosan 15%-os meredekségű volt. Ezen a ponton egyszerűen nyélen nyomtam. Szerencsére ez elég volt, és most nagyon boldog vagyok: még ha ez „csak” Mersin is, az igazán erős európai konkurencia nélkül. A holnapi nap a sprintereké kellene, hogy legyen, de továbbra is óvatosnak kell lennünk. Bízom benne, hogy megtartjuk az összetettet, és Niki a végén a győzelemért sprintelhet.
Veljko gondolatai a csapatmunkáról
A csapat tökéletesen dolgozik: mindannyian a tőlünk telhető legtöbbet tesszük a győzelmekért, amire nagyon büszke vagyok. Napról napra jobban érzem magam az első görögországi versenyek óta, ahol beteg voltam. Még le kell adnom némi súlyt és erősödnöm kell, hogy újra versenyképes lehessek.
Nem bánom, ha másokért kell dolgoznom, különösen annak tudatában, hogy megnyerhetik a versenyt. Élvezem ezt.
Harmadszor veszek részt ezen a versenyen, szóval már hozzászoktam. A versenyzők fittségi szintje kissé eltérő: itt kevesebb a topcsapat, de mindig vannak erős egyéniségek, akik izgalmasabbá teszik a versenyzést.
Az utak nem a legjobbak, de ez sem zavar. Minden országnak, ahol versenyzek, megvannak a jó és rossz oldalai, és alkalmazkodni kell hozzájuk. Ezt találom izgalmasnak és kihívást jelentőnek ebben a sportban. A szervezés véleményem szerint egészen jó: sokat fejlődtek az évek során, hiszen már jó ideje visszatérek Törökországba versenyezni.
Fotó: Ozan Yavuz / https://www.instagram.com/ozanyavuzphoto/
