A GP Slovenian Istria 165 kilométeres távja Izolából indult, 14 fokos, változóan felhős időben. A versenyzőkre négy nagy kör várt a Gazon emelkedővel, majd technikus városi kiskörök zárták a napot. Dejan Percic sportigazgató elmondása szerint élvezetes, dinamikus verseny volt, ahol bár ma sajnos nem volt meg a dobogó, végig komoly versenyzés zajlott. A győzelmet Nicolò Buratti (MBH Bank CSB Telecom Fort) szerezte meg, a Team United Shipping legjobbja pedig Tomas Přidal lett, aki a 20. helyen zárt.
Máté értékelése a mai napról:
A verseny elején több támadással is próbálkoztam, és sikerült is elég hamar elszakadni. Heten voltunk elöl, és végig konzisztens, viszonylag nagy tempót mentünk, maximum két és fél perces előnnyel. Körülbelül 100 km-t töltöttem szökésben, de végig nagyon jól éreztem magam: még azután is, hogy megfogtak minket.
Az utolsó nagy körben a mezőny eleje ért fel ránk, amiben ott volt Erik, Michal és Tomas is. Próbáltam segíteni nekik azzal, hogy reagálok a támadásokra, hogy nekik ne kelljen, és ez viszonylag jól is sikerült. A pozicionálásban is igyekeztem hasznos lenni a végén. Erik egy kilométerrel a cél előtt egyedül támadott, aminek nagyon örültem, de a végére sajnos elfogyott az ereje. Így végül Tomas lett a legjobbunk egy 20. hellyel. Nagyon elégedett vagyok a mai teljesítményemmel, hiszen ilyen hosszú szökésben még sosem vettem részt, és a végén is tudtam érdemben segíteni.
Michal véleménye a csúszós utakról
Az első körben buktam, pont a lejtő előtt. Nagyon csúszós volt az út, már tavalyról tudtam. Valaki nagyon gyorsan vágott be elém és elesett: én meg eltaláltam és szintén mentem a földre. Sok energiámba került visszajönni a mezőnybe. A peloton nagyon ideges volt, folyamatos kemény fékezésekkel és sok bukással azon a csúszós lejtőn.
Később volt egy nagy szakadás a hegyen, és egy 30 fős első csoport alakult ki, amiben benne volt Erik, Tomas és én is. Végül utolértük Mátét, aki a korai elmenésben volt. Azonban az együttműködés rossz volt, így visszanyelt minket a mezőny.
A vége felé a kiskörökre már rosszul éreztem magam, ezért mondtam Eriknek, hogy spóroljon a sprintre. Tudtam, hogy a finisre túl fáradt leszek, és egy ilyen sprint egyébként sem fekszik nekem. Přidallal folyamatosan semlegesítettük a támadásokat, miközben Erik tartogatta magát a döntőre.
Szerintem Erik nem bízott a sprintjében, mert 2 km-rel a vége előtt próbált támadni. A mezőny 500 méternél fogta meg, és addigra Tomas és én már túl kész voltunk a sprinthez.
Ami a csapatot illeti, Máté elvégezte a dolgát azzal, hogy bekerült a szökésbe. Tomasnak, Eriknek és nekem ott kellett volna lennünk a sűrűjében a végén, és ott is voltunk, de a formám még nincs meg a jobb eredményekhez. Sajnos Erik támadása ma kevés volt: szerintem ha csak ült volna a mezőnyben, benne lehetett volna az első tízben. Mégis, tanultunk belőle. Mindenképpen jó jel, hogy három versenyzőnk is ott volt elöl, amikor éles volt a verseny.
Rodosz után sokkal jobban érzem magam. Alakul a formám, szóval elégedett vagyok azzal, ahogy érzem magam, még ha az eredményekkel nem is vagyok boldog. Örülök, hogy van most két hetem felkészülni a Tour of Mersinre, ahol remélem, kiváló formában leszek az elmúlt hetek betegségei és problémái után.
Fotó: Lippai Marcell