Fetter Erik a 16. helyet szerezte meg a bukásokkal teli Poreč Classicon, ahol a nap szökése végül hazaért a mezőny előtt, a győzelmet pedig az amerikai Viggo Moore (Tirol KTM Cycling Team) szerezte meg.
A 141,6 kilométeres Poreč és Tar közötti viadalt a ködös, hideg idő és a mezőnyt darabokra törő folyamatos bukások határozták meg. Dejan Percic sportigazgató értékelése szerint a három körforgalommal nehezített emelkedős befutó ideális lett volna Eriknek, ám a technikai hibák és a káosz felülírták a taktikát. Luca defektje, Andris kései bukása és a mezőny útját elzáró esések miatt a csapat nem tudta megfelelően segíteni kapitányát a fináléban, így a szökevények sikere után Eriknek egyedül kellett megvívnia a hajrát.
Zsombor gondolatai a feszült futamról és fejlődő magabiztosságáról
„Az elején kicsit nehezek voltak a lábaim, nem éreztem olyan jól magam, mint az Umag Classicon. Egy-két kísérletre felugrottam, de aztán inkább csak követtem a mezőny mozgását, és próbáltam kimaradni a bukásokból, amikből körönként akadt legalább kettő-három. A terv az volt, hogy lekövetjük a kezdeti akciókat, a fináléban, az utolsó körforgalom előtt pedig Eriket segítjük előre. Márkót sajnos verseny közben elveszítettük, ő már a rajt előtt sem érezte jól magát.
Az utolsó körben Pakot Andris is belekeveredett egy bukásba, így a végére Erik, Luca, Máté és én maradtunk elöl. Azonban 7-8 kilométerrel a cél előtt egy újabb esés a teljes utat lezárta: Erik kivételével mindannyian beragadtunk, így megkezdődött az üldözés, hogy felérjünk segíteni neki. Később ugyan elöl is történt egy bukás, de ez sem volt elég ahhoz, hogy a csoportunkkal felzárkózzunk, így Eriknek egyedül kellett megoldania a hajrát.
Rendkívül feszült nap volt a folyamatos esések miatt. Teljesen mindegy volt, hol helyezkedünk, mindenhol buktak – ilyet én még nem tapasztaltam, vagy csak megszépültek az emlékeim. Idén sokkal magabiztosabban és nyugodtabban állok rajthoz; szerintem a mozgásom is megváltozott, komfortosabb a tempó nagy sebességnél is. Látom, hova kell tenni a kereket, így sokkal könnyebb az élet, mint tavaly. Ezzel együtt magasabbak az elvárásaim is magammal szemben, és a többieket is jobban szeretném segíteni. Umagon ez jól sikerült, ma kevésbé. Nagyon várom az Istrian Spring Tourt. Szeretném a mai napot elfelejteni, és tényleg erős versenyeket menni. Remélem, a mezőny is összeszedi magát, és kevesebb lesz az indokolatlan bukás. A többnaposra a tervünk még nem végleges, de hiszem, hogy szakaszonként és összetettben is jó versenyt tudunk futni.”
Máté elemzése a technikai nehézségekről és a csapategységről
„Sajnos hazaért a szökés. Nem a mi feladatunk volt a kontrollálás, és azt hittük, simán megfogjuk őket, mert elég gyorsan haladtunk. Extrém tempót mehettek elöl, nem is értettük, hogyan bírták ki a végéig.
A feladatom mára az volt, hogy próbáljak szökésbe kerülni. Próbálkoztam is a verseny elején, különösen az első körben. Egy jónak ígérkező csoportból még támadtam is a pálya legtechnikásabb részén, de sajnos a nyerő elmenésről lemaradtunk. A másik feladatom a többiekkel együtt az volt, hogy Eriket minél jobb pozícióba hozzuk a legvégén; ha elsőként tudott volna kanyarodni, nagy valószínűséggel akár nyerhetett is volna. Az utolsó körben, az emelkedőn – tíz kilométerre a céltól – el is kezdtünk előremozogni, viszont egy hatalmas bukás kettévágta a mezőnyt, és egyedül Erik tudott az első csoportban maradni. Ezután nagy üldözésbe kezdtünk, de már reménytelennek tűnt a felzárkózás: az első csoport nagyon nyomta, mi pedig, ha vissza is értünk volna, ekkora effort után már nem tudtunk volna érdemben segíteni Eriknek.
Már nagyon várjuk a következő többnapost. Elsősorban segítő szerepben vagyok, és mindent megteszek majd, hogy a csapat a lehető legjobb helyen végezzen. Én is nagyon jó formában érzem magam, sokat erősödtem és tanultam a tavalyi szezonból. Az alapozásom hibátlanul sikerült, remélem, lesz olyan szakasz, ahol ezt meg is tudom mutatni. Most vagyok először Janival egy szobában, és nagyon pozitívak az élményeim (muszáj ezt írnom, mert ő is olvasni fogja :D). De tényleg, sokat beszélgetünk, minden reggel jót nevetek a „kávéteszteken”, szóval nagyon jól elvagyunk.”
Fénykép: Pelikán János