Nikiforos Arvanitou egy drámai, technikai hibákkal tarkított sprint után állhatott dobogóra a Velika Nagrada Novega Mesta versenyén.
A 168,5 kilométeres távnak Novo Mesto környékén vágott neki a csapat a Velika Nagrada Novega Mesta egynaposán. Bár két napja még esett az eső és néhol hó volt az út mentén, 12-13 fokos, száraz időben zajlott a verseny 43,5 km/h-s átlagsebességgel. Dejan Percic sportigazgató kiemelte, hogy a technikás, néhol szűk pályán a mezőny kontrollálta az elmenéseket. A sprintet végül Tommaso Nencini (Solution Tech NIPPO Rali) nyerte a macskaköves befutón, míg csapatunknak kijutott a balszerencséből: Rastko Nikačević nagyot bukott és jelenleg is kórházban van kivizsgáláson, Luca nyerge pedig leesett az utolsó kilométereken.
Niki beszámolója a mai hajráról
Az utolsó pár kilométer nagyon hektikus volt, sok bukással és nagy harccal a pozíciókért. Zétény és Luca elöl húzták, de 1,5 kilométerrel a vége előtt leesett a láncom, és lassítani kényszerültem, pozíciókat veszítettem. A szélben kellett mennem, de sikerült megelőznöm néhány versenyzőt. Aztán az utolsó kanyarban valaki bukott; megkezdtem a sprintet, hogy bezárjam a rést az elejével, és ez elég volt ma a második helyhez.
Elégedett vagyok az eredménnyel, mert bukás nélkül fejeztem be, és minden csontom ép maradt. Persze, lehetett volna győzelem is, nagyon gyorsan jöttem fel a sprintben, de figyelembe véve, hogy azt hittem, minden esélyem elszállt a dobogóra, amikor leesett a láncom, ez még mindig egy nagyon jó eredmény.
A következő versenyem a Tour of Mersin lesz Törökországban. A formám már most jó, de hosszú a szezon, és a következő hónapokban egyre többet fogok fejlődni.
Az utazás Szlovéniába kicsit rázós volt, mivel a járat sokat késett. Késő éjszaka érkeztem meg a hotelbe, de ha jól felkészült vagy, és megvan a megfelelő mentalitásod, bármit meg tudsz oldani.
Luca elemzése a technikai bakikról
Elég hektikus nap volt. Az utolsó 20 kilométeren elromlott a váltóm, így bringát kellett cserélnem. Mentem hátra, cseréltem, majd előre jöttem, de aztán 2 kilométerrel a vége előtt elszállt a nyergem. Megpróbáltam „szorítani a fenekem”, és kihozni belőle valamit, mert nagyon jó pozícióban voltam, de a helyzet végül kifogott rajtam.
Megterhelő pálya volt, de minden nagy csapat mezőnybefutót akart, így egyetlen próbálkozó szökést sem hagytak elmenni. A két emelkedő teljes gázzal ment, de nem pánikoltam, mert a múltkorról tudtam, hogy végül össze fog érni; egyszerűen túl messze van a céltól. A városi körök is kontrolláltak voltak, minden a pozícióharcról szólt centiméterről centiméterre.
A terv az volt, hogy segítünk Nikinek a lehető legjobb pozícióba kerülni; nekem kellett volna az egyik utolsó embernek lennem a felvezetésben ma. Pakito (Andris Pakot) sérülés miatt korán kiszállt, Csongi sem volt a megszokott formájában, aztán Rastko nagyot bukott az utolsó öt kilométeren. Csak én és Zétény maradtunk, és nem akarom magunkat „fényezni”, de tökéletes munkát végeztünk.
De, és ez egy nagy DE, Niki lánca leesett, így nem tudott a kerekünkön maradni, és bár én még mindig jó pozícióban voltam, a nyergem úgy döntött, hogy nem ez az ő napja, és külön utakon folytattuk. Szerencsére csak az utolsó 500 méteren buktak, Niki pedig úgy jött hátulról, mint egy rakéta, hogy megszerezze a második helyet a végén.
Fotó: Sitku Márton / https://www.instagram.com/marchives.raw/